Most ezt hallgatom rongyosra:
"Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz"
"Monsters are real, and ghosts are real too. They live inside us, and sometimes, they win"
Stephen King.
És amik most igazak:
"Ha egyszer másképp lenne minden, mint ahogyan van,
S nem tudnám, hogy szörnyen nem szabad,
Úgy ölelnélek, de úgy, hogy mindenki lássa,
S azt hiszem, ránk még veszélyes boldogság várna.
(...)
De minden úgy van, ahogy van,
Minden jól van, ahogy van,
Másképp semmi nem lehet,
Ígérem jó leszek!
Minden úgy van, ahogy van,
Minden jól van, ahogy van,
Főbe nem lövöm magam,
Szerelmünk tárgytalan. "
Az előbb hallgattam egy gyereket, aki valamelyik szomszéd lakásban fuvolázott. Pár percre visszarepültem 10 évvel ezelőttre, amikor én készültem az iskolai ünnepségre a műsorral. Mennyire nagy problémát jelentett nekem az akkor, és mennyivel szívesebben lennék az akkori énem helyében :D
Túl sok és túl közel van ahhoz h minden úgy történjen ahogy én akarom...
Jó régi, csak rendet rakok:
"I seriously think those born in the early 90’s and late 80’s can truly understand what Harry Potter did for people. The first movie came out in 2001 where many of the fans were 11. It was like they were going to Hogwarts, that this fantasy world that they loved became real. The seventh book came out in 2007 when many fans turned 17. It was the perfect timing and the perfect coming of age story and the 7th book pushed me through my last year of high school. I am proud to be part of the generation that these books were written around."
