Bohó Boholy bejegyzései

Fura volt álmomban. Olyan volt mintha vártunk volna valamit, mintha a tanévnyitó kezdődne. Én valahol álltam egy ajtóban, ahonnan úgy nagyjából mindent láttam és mégsem voltam bent. Tudtam, hogy Ő is ott van valahol, ahogy azt is tudtam hogy nem mennék oda hozzá, mert képtelen lennék beszélni vele. Aztán egyszerűen ő sétált oda hozzám, és valami semmilyen témáról kezdett velem beszélgetni. Csak úgy egyszerűen, tegezve, könnyedén.

Éreztem a görcsöt a gyomromban, a jóleső kis fájdalmat, hogy most ebből valami nagyon jó lesz. Nehezen válaszoltam szintén egy kis semmitmondót, teljesen úgy mintha nem is Ő állna ott velem szemben. Közben izgultam, és örültem egyszerre, olyan ismerős izgalommal. Beszélgettünk, semmiről, ünnepségről, időjárásról.

Aztán kérdeztem, hogy miért is jött ide hozzám? Mire csak azt mondta már találkozunk azért párszor. Valamiért a tárgyakat kezdte el sorolni, az idei tanévtől visszafelé, mintha ő tartotta volna őket. Először a mostanit mondta, majd az előző félévet, a következőképpen bevezetve: ahol egy nagy lepkehálóval kergettük… (egyébként milyen igaz, tényleg az egész tárgy ennyi volt. Lepkehálóval kergettük a teljesen elvont matematikai fogalmakat, és ha elkaptuk őket, akkor már semmi gond nem volt).Majd nevetve mondtam, hogy igen az tényleg olyan volt, és a többit is soroltam. 
De miért vagy itt? –kérdeztem nem is tudom miért feszegetve a témát. Mire ezt a választ kaptam:

- Nem tudom... Örültem hogy látlak. Jó hogy itt vagy.

Amilyen most úgy minden:

fáradt és éber, bizonytalan, keserű és édes, kiszámítható mégis meglepő, magányos, zsúfolt, nyugalmas, máskor feszült. depressziós, elszánt. bánatos, kiábrándult. elkeseredett, szenvedő, reménytelen. csendes

Fáradt vagyok, ég a szemem, jegyzetet másolok már órák óta, napokig nem kapcsolhattam be a gépet... Üdv újra, zh-időszak :D

Önuralmat gyakorlok, és nem veszek jegyet a csütörtöki szentire :D Se jegyem, se pénzem nincs rá, viszont van egy rakat ea-ra jegyem.. 
Most pedig mantrázom, hogy ne vegyek jegyet :D

Nagyon korán lesz az az 5:30... Erre jutottam :D

Meg még ezek:

-Miért nem voltál ma előadáson?
-El kellett intéznem pár dolgot... 

Ami azt jelenti, hogy ki kellett ülnöm egy parkba a napsütésre, meg kellett hallgatnom a kedvenc számaimat teljes hangerővel, majd elmennem csokit és gyümölcslevet venni, mert nekem azt kell reggeliznem.

Váááááááááá de barom voltam, hogy megint elcsesztem egy órát az életemből olyannal, amire sajnálom az időt, és mindezt éjjel kettőkor. Hát csak gratulálni tudok magamnak, hogy az a... Pfff...

Kicsit szétestem. Valahol a színházi előadások, a matematikai képletek, jogi szövegek és programozói elméletek tanulása közt elvesztettem magam, nem gondoltam hogy lehet ilyet. Az életemben kb semmi nem történik, bennem mégis hatalmas a káosz, úgy érzem csak kapkodok, nem tudok eléggé semmit megfogni ahhoz, hogy fontos legyen.
Egyedül érzem magam, közben pedig van valaki, aki mellett félelmetesen el tudom engedni magam. Elkezdtem fogyni, de fogalmam sincs mitől. Nem olvasok, nem nézek sorozatot még szabadidőmben sem. Fáradt vagyok, és nem vagyok motivált semmire. Azt sem tudom reggel hogy pl. péntek reggel mi fog arra rávenni, hogy bemenjek egyetemre a gyakorlatomra.