Bohó Boholy bejegyzései

Álmomban volt mellettem valaki, akiben bíztam, olyan akinek elmondtam azt, amit még senkinek nem. És nem éreztem a lehetőségét, hogy nem értene meg és nem segítene. És rossz, hogy ezt a valóságban nem tudom elképzelni jelenleg.

Fura volt álmomban. Olyan volt mintha vártunk volna valamit, mintha a tanévnyitó kezdődne. Én valahol álltam egy ajtóban, ahonnan úgy nagyjából mindent láttam és mégsem voltam bent. Tudtam, hogy Ő is ott van valahol, ahogy azt is tudtam hogy nem mennék oda hozzá, mert képtelen lennék beszélni vele. Aztán egyszerűen ő sétált oda hozzám, és valami semmilyen témáról kezdett velem beszélgetni. Csak úgy egyszerűen, tegezve, könnyedén.

Éreztem a görcsöt a gyomromban, a jóleső kis fájdalmat, hogy most ebből valami nagyon jó lesz. Nehezen válaszoltam szintén egy kis semmitmondót, teljesen úgy mintha nem is Ő állna ott velem szemben. Közben izgultam, és örültem egyszerre, olyan ismerős izgalommal. Beszélgettünk, semmiről, ünnepségről, időjárásról.

Aztán kérdeztem, hogy miért is jött ide hozzám? Mire csak azt mondta már találkozunk azért párszor. Valamiért a tárgyakat kezdte el sorolni, az idei tanévtől visszafelé, mintha ő tartotta volna őket. Először a mostanit mondta, majd az előző félévet, a következőképpen bevezetve: ahol egy nagy lepkehálóval kergettük… (egyébként milyen igaz, tényleg az egész tárgy ennyi volt. Lepkehálóval kergettük a teljesen elvont matematikai fogalmakat, és ha elkaptuk őket, akkor már semmi gond nem volt).Majd nevetve mondtam, hogy igen az tényleg olyan volt, és a többit is soroltam. 
De miért vagy itt? –kérdeztem nem is tudom miért feszegetve a témát. Mire ezt a választ kaptam:

- Nem tudom... Örültem hogy látlak. Jó hogy itt vagy.

Csak címszavakban:

színházba akarok menni, nem akarok egyetemet, meg akarok gyógyulni, olvasni szeretnék, sorozatot akarok nézni, és nem is tudom miért sajnálom rá az időt nyáron, tanulni kéne, füzeteket venni, szoknyát venni, rendeltem könyvet, mert kaptam kupont, nem értem miért álmodtam kétszer ugyanarról a srácról h szerelmes vagyok belé, amikor már évek óta nem.

és végül ez:

meg ez:

 Hát. Az elmúlt egy hónapban voltam kétségbeesett, nagyon motivált a jó dolgokra, voltam olyan fáradt hogy azt hittem összeesem és volt olyan is hogy mindent meg akartam csinálni ami a listámon van (röpke 3-4 A/4es oldal). Volt olyan hogy álltam a terem előtt, és képtelen voltam bemenni az órára, annyira az erőm végére értem. Volt olyan hogy a tanáraimról egészen nem illendő dolgok jutottak eszembe (azóta se merem bejelölni facebookon). Volt olyan hogy minden erőmet össze kellett szednem egy olyan feladathoz, ami ellen minden idegszálam tiltakozott. Volt olyan hogy elindultam reggel, de nem a suliban, hanem egy kávézóban kötöttem ki, és azon tűnődtem vajon mi oka lehetett annak, hogy nem voltam hajlandó leszállni a villamosról, hogy bemenjek. Voltam depressziós is, voltam beteg is és voltam olyan önbizalomhiányos, hogy nem mertem átmenni egy termen mert ott volt 30 ember. Volt olyan hogy megfogadtam hogy valakivel nem kezdeményezek beszélgetést, mert mindig én írok előbb, így hetek óta nem beszéltünk online, csak élőben, mégse látom rajta a különbséget. Volt olyan (illetve inkább még van) hogy átalakítottam a szobám. Volt olyan, hogy beszélgettem valakivel, aki teljesen megértette a sulival kapcsolatos gondjaimat. Volt olyan hogy egy egész nap nem csináltam semmit. Volt olyan hogy megsajnáltak nagyon és volt olyan is hogy csodáltak valamiért. De nem erről akartam.

Játszottam sokat, kipróbálok most egy új módszert amit az elmúlt 13 évben nem alkalmaztam, méghozzá a hétről hétre való folyamatos tanulást. Egészen új, biztos én vagyok az első, aki kitalálta. Közben megfogadtam egy csomó mindent, túl sokat is, úgyhogy adtam le belőle. Aztán jöttek események, ami miatt újra megfogadtam őket.

Valamint ma álmodtam valami nagyon szépet és megfoghatatlan érzést. Nem történt semmi az álomban, csak egy ölelés, mégse voltam annyira egész talán még sose. 

 Egyébként tegnap azt álmodtam hogy felfedeztek egy új állatfajt, és kimentem megnézni, amikor először bemutatták (érdekes módon alig voltunk vagy 100-an). Tengeri állat volt, kb sehol semmi kutatócsoport vagy újságíró, csak kisétáltunk a partra és egyszer csak egy tudós vagy valaki mondott egy szót, mire az állat előbújt. Először úgy nézett ki mint egy óriási delfin (kb ilyen dinó nagyságú fej jelent meg), majd elkezdte csattogtatni a hatalmas fogait (amiket álmomban határértéknek hívtam, nem, nem ment az agyamra az analízis), majd elkezdett mászni(!) a hatalmas lábain természetesen felém -.-' Ekkor persze elkezdtem hátrálni, de jött tovább, mire hirtelen belezuhantam Bereczki Zoli karjaiba, az egyetlen emberébe, akinek volt lélekjelenléte elrángatni onnan... ezek után felriadtam, egyetlen szóval a fejemben: lamantin. Komoly időbe telt kitalálnom, hogy most ezt a szót én alkottam vagy létezik-e valójában.

Ezek után ma azt álmodtam, hogy színházba mentünk (elvileg Rebeccára, de később átalakult Rómeó és Júliára). Valamiért tök üres volt a színház és úgy nézett ki a nézőtér, mint a moziban, és volt két hatalmas oszlop középen, amitől pont nem láttam semmit. Ezek után megdumáltuk egy bácsival, hogy ő nem kapott a felesége mellé jegyet, ugyan had üljünk már az ő helyükre (egy sorral előrébb). Nagyon örült neki, megtörtént a csere a már futó előadás alatt (!), de még így se láttunk sok mindent. Ezek után láttam meg hogy jééé üres kb minden elöl, megyek előre. Sorról sorra araszoltam guggolva, míg eljutottam egy blokk elejéig, ahol aztán láttam hogy van egy hely, ami valahogy kiemelkedik és onnan k*rva jól lehet látni. Valahogy felszenvedtem magam oda (mert valamiért túl magas volt a szék), és elkezdtem nézni a darabot. Aztán nem igazán értem hogy hogyan, de valahogy a kezembe került az előadásról egy dinamit, aminek ugye jó nagy hangeffektje van és tudtam hogy egy drámai jelenetben szólalna meg. Gyorsan berohantam a színpad melletti kis ajtón, ami a színpad mögé vezetett, hogy minél távolabb kerüljek a nézőtértől. Amikor felrobbant végül, természetesen a színpadon hallatszott, de a nézőtéren nem. Ezek után Vágó Zsuzsi a színpadról először szemrehányóan, majd elnézően nézett be hozzám, majd szerzett egy új dinamitot az előadáshoz, amíg én visszasettenkedtem a helyemre.

Ja olyat is álmodtam hogy volt egy nagyon szép autóm, és kb mindenkinek eldicsekedtem vele (most így télen mindig nagyon akarok xD), aztán mindig közölnöm kellett, hogy de sanos éjszaka még sose vezettem, tehát sötétben nem vállalok fuvart.
 

Ééés igen, befejeztem a vizsgaidőszakot!
Minden kreditet megszereztem, közben eljutottam egy olyan szintre, hogy nem bírok ránézni még az öcsém matek példáira sem, nemhogy bármi másra. De van két hetem pihenni XD
Úgyhogy dióhéjban leírom az elmúlt egy hónapomat.
Rájöttem, hogy az androidos telefon a lehető legrosszabb dolog ami történhet velem vizsgaidőszakban, mert remekül lehet rajta mindent csinálni. Ez a kép nagyon jellemző volt rám (is). Közben hideg volt, álmos voltam, és végig tanultam az egész hónapot. Netezni kb csak utolsó héten kezdtem el úgy normálisan, mert már elegem lett a sok matekból, ezért természetesen ide se jutottam el. Közben rengetegszer jutottam arra az álláspontra, hogy a telefonomon található zeneszámok dalszövegeiből szeretnék vizsgázni.
De történtek olyanok, hogy pl péntek este 10kor még vizsgáztam, illetve hogy vasárnap reggel 6kor kutyasétáltatás közben sikerült beképzelnem magamnak, hogy követnek a madarak. (hiába túl sok Angry birds) Viszont még így is, korán reggel, UV előtt egy nappal, kurva korán, -7 fokban, nagyon rossz kedvvel is tudtam magassarkúban járni, úghogy ez valamennyire pozitív élmény volt.
Közben elkezdtem bepótolni a Dr. House-t és elkezdtem még 2 sorozatot. Van ideiglenes órarendem, bele se merek gondolni, hogy tényleg így marad.
Van jegyem a Rebeccára, szeretnék Ákos-koncrtre menni, de a 9000-s jegyárat meglátva úgy döntöttem annyira nem fontos. :D
Youtube-kedvnceim száma meghaladta az ezret. Holnap végre elkezdhetem olvasni a könyvtári könyveimet, amiket már 3 hónappal ezelőtt úgy vettem ki, hogy lesz vizsgaidőszak, akkor majd kiolvasom. Majd nézegetem a filmeket is, amiket letöltöttem.
Végre áttértünk egy gyorsabb netre, és nem T-home van.
Vizsgaidőszak hatására kb a szobám ismét olyan mintha egy tornádó söpört volna végig, és lassan elfogynak a tiszta ruháim is, úgyhogy mosni sem ártana. XD
Rengeteg admirálist játszottam telefonon meg gépen is, lassan elérem gépen az 50%ot. Kicsit vagyok csak béna. XD telefonon majdnem 80. És hirtelen ennyi helyzetjelentést vagyok képes összehozni.
Ja és még muszáj elmesélnem az egyik éjszaka összehozott álmaimat, amikor konkrétan egy vámpír mászott suhant be az ablakomon, majd a következő álmomban kirepültem az egyetemről félig hattyúvá változva a Balatonba, majd vissza az egyetemre(, ami közben máshová került), mert bent hagytam az indexemet. Ezek után közölték persze, hogy még ne akarjam elvinni, mert kell a jegyhez, úgyhogy le akartam fényképezni telefonnal az ajtón lévő időpontot, hogy mikor kell érte jönnöm. De amint a telefonomon keresztül kezdtem figyelni az ajtót, hirtelen eltűntek a lapok, és mindeki rajtam nevetett, ahogy egyre vittem lefelé a telefont, hogy biztos nincs benne a képben (benne lett volna). Aztán az egyik lánynak a szellemszeretője megharagudott rá és az összes fényképe hományos lett, meg a tükörképe, meg általában minden, amit láthat magáról. És nem hangzik talán durvának, de sztem én is kiakadnék, ha minden rólam készült fotó hirtelen elhomályosodik és sehol nem látszom többet.

 

Álmomban gazdag nő voltam. Estélyi ruhákkal, és gyémántékszerekkel. Álomomban mezítláb futottam végig az utcán hazáig, hogy egy királykék koktélruhába öltözhessek a folyosón. Álmomban át kellett változnom az egyik barátnőm bátyjává. Álmomban tudtam, hogy nem szabadna lemenni a titkos helységbe a pincénél, mert problémák adódhatnak. Álmomban a (nem létező) távkapcsolatomról próbáltam véleménytcserélni telefonon a barátommal. Álmomban volt házvezetőnőm, aki megszabta mit, miért csináljak, és gyűlölt, semmi nem volt neki jó. Álmomban el akarták lopni a nyakékemet. Álmomban fénysebsséggel rohantam az üres körúton, hogy minél több összegyűjtendő dolgot megszerezhessek.
Álmomban végre kikiabálhattam magam azzal, aki 2 évemet tönkretette. Álmomban én kerekedtem felül.

Azt álmodtam, hogy egerek vannak a lakásban. Nem aranyos pici, mese-egerek, hanem igazi szürkék, hosszú farokkal, vinnyognak és rágnak. Olyanok, akik azt várják, hogy lekapcsolod a villanyt, és egyszerre másznak elő, és cincognak félelmetkeltően a padlón. Olyanok, hogy végiggondoltam, túléli-e a kutyám, ha a helyén marad, egyedül.
És nem egy volt, vagy kettő. Hanem több száz, kicsi, villogú szemű szörnyecske, akik befészkelték magukat a falba, a csövekbe, mindenhova és nem tudtunk menekülni.
Aztán felébredtem.

Az az igazság, hogy az érettségi eredményeimet még úgy se tudom megsaccolni, hogy kerek tizes százalékra kerekítem. XD Messze van még az a június 1, amikor kiderül :P

Miközben pótolom az elmúlt 3 hét netmentességemet azon gondolkodtam, hogy valamikor vajon eljut majd az agyamig, hogy leérettségiztem, és elballagtam, és hogy nem sétálhatok be szeptember 1-jén a gimnáziumba?(illetve dehogynem, csak minek)

Közben pedig valamiért azt akarom, hogy essen az eső, és azt álmodtam, hogy nem akarok táncolni, de aztán valami szikla tetjén állva kezdek el pörögni egyre gyorsabban, és rámfeszül a köpeny, és végül kifáradva rogyok le, miközben a suliban tanuló emberek közül néztek páran, és bátortalanul tapsolni kezdenek. De ekkor már egy sötét termben vagyunk, én pedig nem értem, miért kellett a tanárnak erőszakoskodnia, és mért pont nekem kellett előadást tartanom a sziklán.

Oké, most ezerrel zakatol a szívem és az előbb sírva is fakadtam, de megnyugszom. Huh. :)

Atz akartam egyébként írni, hogy mit álmodtam. Egyébként borzalmas éjszakám volt (ami most kit érdekel, őszintén? XD) Mindegy. Volt midnen az álmomban. Válás, korrupció, csalódás, halál, betegség, cserben hagyás, magány, orgia, maffia, bizalmatlanság, félelem, hibáztatás, elveszettség. Nagyon durva volt. Mert ez nem egy álom volt, hanem sok kicsi álomból állt, kb minden részlet egy ilyen rossz érzést szimbolizálva. Felébredtem, és csak ültem egy ideig, hogy mostmivan? érzéssel.

Azt álmodtam hogy vámpírok vagyunk, és el kell tenni láb alól az öcsémet. Ki tudja miért, de valamiért a családból kellett megtenie valakinek, de egyszerűen képtelen voltam "végignézni". Felébredtem, de előtte még álmomban sikoltottam egyet, hogy ne. Szörnyű élmény volt.

Ma piros mellényben lévő beszélő kengururól álmodtam. Erre megnéztem mit is jelent ez:

KENGURU - Nagy érzelmi zűrzavar. Kenguru ha ruhában van: elkeseredettség; nagyon vársz egy távoli személyt, akiről azt hiszed, hogy majd minden gondod egycsapósra megoldja.

Tudomtammal nem várok senkire, és érzelmi zűrzavart sem érzek magamban. De anyukám adta meg a helyes megfejtést szerintem:
Azt jelenti, hogy még nagyon gyerek vagy.
 

Néha eszembe jut megnézni, hogy jelent-e valamit az álmom. Inkább nem kellett volna, a végén még elhiszem.

HAJCSAT  Érzelem, amit a legjobb meggyőződésed ellenére sem bírsz titkolni.

Én biztos vagyok abban, hogy a két érzelem, amit most el akarok titkolni a suliban, az titkolva is van. Ez a meggyőződésem, az őserdőben vásárolt hajcsat ellenére is.

Ma megint Vele álmodtam. Igaz, hogy nem volt köztünk semmi, de már több volt, mint valami. :) Szép volt.

Felkeltem éjjel, és a konyhában éreztem valami nagyon fura, ismerős illatot. Egy nappal később újból eszembe jutott, és megkérdeztem anyukámat, hogy mi volt. Ő csak furcsán nézett, hogy miről beszélek.
Kiderült, hogy álmodtam. (Most így visszaemlékezve, tényleg nem keltem fel éjjel, vagy legalábbis a konyha felé vezető út kiesett, meg a visszaút is).
Mindegy, csak felvetődött bennem a kérdés, hogy tudunk illatot álmodni?

Olyan sápadt vagy, mint egy jegesmedve.- közölte velem valaki az álmomban.

Múltkor azt álmodtam, hogy egy elég jól kivágott, feszes pirosas színű felsőben voltam, amin fekete csíkok voltak, és felül ilyen selyem bevonatú volt, ami csillogott. Na, hát ez az, amit biztosan nem vennék fel soha. Közben pedig az egyik évfolyamtársamnak mutogattam (akivel kb. kétszer beszéltem, szóval nagyon reális), hogy mondja meg milyen színű. Ugyanis olyan volt, hogy ahogy fordultam úgy váltott át a bíborból rózsaszínre, onnan bordóba, majd pirosba. Na nem így varázsköpeny szerűen, hanem egyszínű maradt végig, csak a fény miatt volt felismerhetetlen színű.
Na hát ez egy érdekes bejegyzés lett.

Érdekes, hogy amikor iskolába jártam, és minden nap értek különböző stresszek, örömök, bánatok stb., akkor alig álmodtam. Most akár otthon döglődhetek egész nap, semmit nem kell csinálnom, álmomban mégis ezer és egy dolog történik. Elvileg az álom ugye a fel nem dolgozott dolgokat dolgozza fel (hú de álmos vagyok, ez a mondat már nekem fájt).

Vajon az agyam most dolgozza fel az egész tanév eseményeit? Érettségi óta konkrétan minden éjjel álmodom, ami nem nagy kunszt, mert gondolom máskor is szoktam, de mindegyikre emlékszem! Azt szerintem hagyjuk, hogy már költöztem, gyereket szültem, háromszor férjhez mentem (többek közt a tengerparton is), megtámadtak a star wars űrhajói, fagyit ettem télen egy jeges Ikarus buszban, az öcsém Kínába költözött, kalózhajó kötelein himbálóztam és megkergetett egy sárkány. Mindezt kevesebb, mint egy hónap alatt.

Olyan gyönyörű levendula színű szoknyával álmodtam. Nem is hordok szoknyát, és ez álmomban is megfordult a fejemben, de végül mégis arra jutottam, hogy ezt akkor is fel kell vennem.Annyira gyönyörű. Álomszoknya. Hol vagy?

***

Megint Ő? Hugh Laurie koncert az iskolámban? Késés nyelvóráról? Pénzkidobás? Eltérített busz? Beszólok az ellenőrnek?(én aki sosem szól be senkinek) Mozgalmas éjszaka volt.

***

U.i.: Eztmég akkor írtam, amikor álmodtam, és az úgy 3-4 napja lehetett. Az eltérített buszra térnék vissza. Ugye azt álmodtam, hogy eltérítették (milyen meglepő), mert átépítettek valamit a vonalon, és máshol kellett közlekednie. Erre ma olvastam a BKVfigyelő blogján, hogy a 2009-es augusztusi paraméterkönyv szerint (ami egyelőre csak tervezet, de nem ez a lényeg) tényleg átépítik azt a vonalat, méghozzá ott, ahol álmodtam.
Tudom hasznos infó volt, csak ez azért olyan vicces így.

Mit jelenthet az, ha álmomban azzal a fiú, aki tetszik nekem(nevezzük I-nek), együtt utazom a buszon, majd megkínál cigivel. A való életben egyikünk sem dohányzik. Kiderül, hogy füves cigi. Á, sokkal jobb. Elfogadom, azzal a tudattal, hogy így biztos észrevesz. (gondolom, szükségtelen megjegyeznem, hogy nem is füvezünk a való életben). Leszállok a buszról, ránézek az öngyújtóra. Fellobban a lángja, de nem gyújtom meg a cigit. Visszaszállok a buszra (ami persze megvárt a BKV-buszokra jellemzően), és visszaadom I-nek a cigit.
Erre ő a döbbenet és a tisztelet vegyes keverékével néz rám, és ha jól emlékszem elteszi a többi cigi közé, a dobozba. (ja, és csak egy füves cigije volt, a többi normális).
Majd I bámul ki az ablakon ahogy szokott. És vége is az álomnak, már benne vagyok a következő szintén értelmetlen hülyeségben.
Nem hiszek az álomfejtésben, de néha eltűnödöm rajta, honnan jönnek ezek a gondolatok, ha ugye a velünk történt eseményeket dolgozza fel az agyunk valamilyen formában.
Mert oké, hogy I biciklivel van, mert sokat biciklizik. Persze gondolom álomfejtő könyvekben, ez csak még bonyolultabbá tenné az álmot. Hát nézzük.
Álomfejtő:
BICIKLI - Gyermekálomban: jó teljesítmény. Egyébként: kényes helyzet.
Nem dohányzó ember álmában a cigi: kielégítetlenség (na jó, minden második szócikkben ez van)
(Ezek a netről vannak, senki nem nézze ki belőlem, hogy pénzt adok ki ilyen könyvekre)
Drogot hiába kerestm, az túl "durva" lenne álomfejtőkben írni.
Na a megfejtést azt hiszem, elhalasztom.