Letehetetlen.
"Az erő gyakran hamar elszáll, a magabiztosság csak időleges, a bátorság álarc csupán."
8 nap története, és mindig más történik mint amit várunk (egyetlen dologra jöttem rá előre, nem hiszem hogy az agyam lelassultságának köszönhetően, bár simán elképzelhető XD).
Minden mindennel összefügg, és még az utolsó 15 oldal alatt is derülnek ki új részletek a fokozatosan körvonalazodó rejtély megoldásából. A vége pedig természetesen nem az lett, mint számítottam.
Ajánlom mindenkinek :)
Most nézem a statisztikákat, és látom, hogy hárman is rákerestek Szabó P. Szilveszter könyvére, ezért el is büszkéklekedem, hogy igen meg van..:) Szerdán beszereztem, kár hogy nem volt még időm olvasni.
Link: ITT
Az a komoly problémám van,. hogy 2009-ben eggyel kevesebb könyvet olvastam, mint 2008-ban. Pontosabban féllel, mert szilveszterkor pont a felénél tartottam egy könyvnek. Pedig határozottan az volt a cél, hogy növeljem a mennyiséget. Na majd a mostani nyár tesz róla, amikor semmit, de semmit nem kell csinálnom.:) Jaj, de várom már. :D
Hát hajnali négyig olvastam, jó volt.:) Még jobb mint az előző kettő. Bár most kialakultak némi ellenérzéseim Bellával szemben, enyhén szólva XD De áá, nem tudom miért tetszik ennyire ez a könyv, általában ha valamit így felkapnak, felveszem az "éncsakazértseszeretem" álláspontot. Most nem jött össze. :)
Valamit voltam könyvesboltban is. Elég nagy hiba volt, hogy bementem, mert rájöttem, hogy megint egy rakat könyvvel szeretnék kijönni onnan, pedig nincs rá se pénzem, se idpm, hogy elolvassam. Elsősorban a Napfogyatkozást szeretném megvenni, de önuralmat gyakorlok, és nem veszem meg, mert akkor tuti elolvasnám. És éppen ezért a boltban sem olvastam bele, mert akkor meg tuti megvenném. Helyette ezt lapozgattam, ami vicces volt, és gyorsan túl is jutottam 70 oldalon ott a boltban állva. Ami mondjuk a formátuma miatt nem volt túl nehéz. XD Meg a nyelvezete miatt sem, ugyanis 10 éves kortól ajánlott, de neem baj. Örök gyerek maradok, egy ropi naplóját olvasgatva.
Valamit meg akarom venni Az órákat, Az időutazó feleségét, A Rúnajeleket, Az emberkísérletek a náci haláltáborokbant (tudom, tudom, ne olvassak ilyeneket...anyukám ki is akadna ha meglátná a kezemben ezt a könyvet),a HP és a bölcsek kövét angolul, Egy boltkóros naplóját stb.
Szeretnék minderre pénzt és időt.
Újabb könyvbeszámolót tartok. Most sem lesz túl hosszú, de azért egy bejegyzést megtölt. Orwell: 1984. Kötelező olvasmányként kezdtem azal a keesrű szájízzel, ahogy ezt szokás. hiszen szeretk olvasni, persze, csak azt nem, ha kötelező.
Negatív utópia. Nagyon. Apukám olvasta, közölte, hogy minimum egy hét. Rágódni fogok rajta. 3 nap alatt végeztem vele, mert őszintén szólva maga a regény témája az borzasztó, főleg ha elképzeli az ember. De jól van megírva, és nagyon érdekes.
Két részlet:
"Manapság majdnem minden gyerektől félni kellett. S az volt a legszörnyűbb, hogy az olyan szervezetek segítségével, amilyen például a Kémek, módszeresen nevelték őket kormányozhatatlan kis vadakká, de úgy, hogy még ez sem ébresztett bennük hajlamot a Párt fegyelme elleni lázadásra. Sőt: imádták a Pártot, s mindent, ami kapcsolatban volt vele. A dalok, a felvonulások, a zászlók, a táborozások, a játék puskákkal való gyakorlatok, a jelszavak üvöltözése, Nagy Testvér imádása - mindez valami pompás sportféle volt a számukra. Minden vadság szabadon kitörhetett belőlük - az Állam ellenségei, a külföldiek, árulók, szabotőrök, gondolatbűnözők ellen. Szinte általános volt, hogy a harminc éven felüliek féltek a saját gyermekeiktől. És okkal, mert alig telt el hét, hogy a Times ne közölt volna cikket arról, hogyan hallgatott ki valamelyik kis besúgó - rendszerint "gyermekhősként" emlegették őket - valamilyen kompromittáló megjegyzést, amiért aztán feljelentette szüleit a Gondolatrendőrségnél."
"A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani - mindent. Már le is törtük azokat az eszméket, amelyek a Forradalom előttről maradtak fenn. Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülő, férfi és férfi, férfi és nő között. Senki sem mer többé bízni feleségben, gyermekben, barátban. A jövőben nem is lesznek feleségek és barátok. A gyerekeket megszületésükkor elvesszük az anyjuktól, mint a tojásokat a tyúktól. A nemi ösztönt gyökerestül kiirtjuk. A nemzés évenként megismétlődő formaság lesz, mint az élelmiszerjegyek megújítása. Az orgazmust megszüntetjük. Neurológusaink most dolgoznak rajta. Nem lesz hűség, csak a Párt iránt. Nem lesz szeretet, csak Nagy Testvér iránt. Nem lesz nevetés, csak a megsemmisített ellenség fölötti diadal kacaja. Nem lesz művészet, irodalom, tudomány. Ha egyszer mindenhatók vagyunk, nincs szükségünk többé tudományra. Nem lesz különbség szép és rút közt. Az élet folyamatában nem lesz semmi érdekes, semmi szórakoztató. Kiirtunk minden versengési kedvet. De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."
Kicsit utána olvastam wikipédián is: Eredetileg Orwell a The Last Man in Europe (Az Utolsó Ember Európában) címet adta e regényének, de a kiadója, Frederic Warburg, változtatást javasolt a nagyobb sikert elősegítendő. Orwell nem ellenezte a javaslatot.
Hát nem tudom. Nekem jobban tetszik az eredeti cím még előtte is jobban tetszett volna, de így a könyv után egyértelműen ez tetszik jobban.
Nagyon érdekes könyv volt, ajánlom mindenkinek, aki még esetleg nem olvasta. És annak is, aki igen.
Megkaptam, megkaptam :) Jó, már 3 nappal ezelőtt, de csak most jutott eszembe ide írni. Kb. fél éve kinéztem magamnak, hogy kell ez a könyv, de valahogy soha nem jutottam hozzá. Vagy pénzem nem volt, vagy idpm olvasni, vagy egyszerűen nem találtam a boltban.
Rendeld meg, vagy olvasd el a tartalmát: itt
Először is, engem érdekelt a téma, mert hát ilyen nyomozós. Egyik nyomról a másikra következtetünk. Közben zseniális (néha már túl fanatikus) Shakespeare-rajongókkal (illetve Shakespeare-rel foglalkozó professzorok, gyűjtők, színészek stb.) találkozunk. Főszereplőnk teljesen egyedül vág neki a nyomozásnak, s közben segítőtársakat kap. És bármelyik lehet az ellensége, amit a könyv folyamán az írónő mindegyiknél meg is kérdőjelez. Zseniálisan követik a nyomokat, nagyon érdekes teóriákat vetnek fel. Közben az örök- Ki is Shakespeare? -kérdést.
Bár őszintén megmondom, nekem néha kicsit magas volt a következtetés, hogy ki kinek milyen titkos családtagja, és különben is.
J. L. Carrel csodálatosan szövi a szálakat, ötvözi a félelmet a sorozatgyilkos miatt, az izgalmat, hogy végül is sikeres lesz-e a nyomozás, hiszen bármelyik nyomnál vége lehet. A bizonytalanságot, hiszen ki is lehet a gyilkos, lehet, hogy már ismeri az olvasó, és elkönyvelte jónak? És sorolhatnám tovább. Olvassátok el, ha kicsit is érdekelnek az ilyen stílusú regények. Nagyon nehezen tudtam letenni.
