Bohó Boholy bejegyzései

***

Meg még ezek:

-Miért nem voltál ma előadáson?
-El kellett intéznem pár dolgot... 

Ami azt jelenti, hogy ki kellett ülnöm egy parkba a napsütésre, meg kellett hallgatnom a kedvenc számaimat teljes hangerővel, majd elmennem csokit és gyümölcslevet venni, mert nekem azt kell reggeliznem.

Kicsit szétestem. Valahol a színházi előadások, a matematikai képletek, jogi szövegek és programozói elméletek tanulása közt elvesztettem magam, nem gondoltam hogy lehet ilyet. Az életemben kb semmi nem történik, bennem mégis hatalmas a káosz, úgy érzem csak kapkodok, nem tudok eléggé semmit megfogni ahhoz, hogy fontos legyen.
Egyedül érzem magam, közben pedig van valaki, aki mellett félelmetesen el tudom engedni magam. Elkezdtem fogyni, de fogalmam sincs mitől. Nem olvasok, nem nézek sorozatot még szabadidőmben sem. Fáradt vagyok, és nem vagyok motivált semmire. Azt sem tudom reggel hogy pl. péntek reggel mi fog arra rávenni, hogy bemenjek egyetemre a gyakorlatomra. 

Úgy érzem ezeket most ki kell raknom:

Most valahogy így...

Innen

"Ha rémiszt amit átélsz, bár nyugalomnak tűnt, csak baljós az áradó csönd.
A megriadt lélek hová rejtőzhet el, ha ez ámítás vallássá nőtt?
Ha láttad már mi is áll a hamis tükrön túl, s hogy lett a gyöngyökből könny,
már úgy érzed jobb lesz, ha az ember az álmoktól sorra elköszön."

Ja és csináltam egy ilyet

http://bohoboholy.tumblr.com/

Azért ez megijesztett. Riasztó az a 33-as szám ott.Nyilván nem ennyi lesz az eloszlás, de akkor is.

 Hát ez nem az én napom volt...

Nagyon boldog új évet mindenkinek! Ezúttal olasz képpel :)

Remélem, hogy az új év feledhetetlen lesz...

Ez az én kívánságom.

Szívből jövő jókívánság.

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek! :)

Erre is nyilván rákattintok.

Ez a kép meg gyönyörű. Egyik kedvencem.

Ja és kitaláltam milyen alakot akarok.

Soha nem lesznek ilyen lábaim XD

Ja igen. Voltam magyar OKTV-n. Egész érdekes feladatok voltak.XD Valahogy nem fog fenyegetni a továbbjutás veszélye.:) Kedvencem, a következő feladat:

Ma elég filozófikus hangulatban tértem haza a gyógytornáról, ahol meghallgattam egy néni szép történetét az édesanyja haláláról. Tényleg gyönyörű volt, de nem publikálnám, mert azért mégse. Szóval ezután kiléptem az őszbe, bekapcsoltam az mp3-amon egy zongoraszámot, és elmerengtem.
Rájöttem, hogy az őszben mindig benne van valahogy a szelíd szomorúság. A bánat, a búcsúzás, de valahogy szépen. Mindig érezni egy kicsit a sajnálatát a nyárnak, a virágoknak, a zöldnek. Ezt főleg akkor lehet érezni, amikor olyan idő van, mint most.  Kicsit csipős hideg, érezni a tél közeledő illatát. Hallani a nem látható szél által keltett suhogást a levelekkel. Mintha az egész térség, ahol ősz van, visszatartaná a lélegzetét, hogy kifújja majd ránk a hideg levegőt. Minden kis apró fűszál, falevél, bokor és bogyó vár, vár a télre.
Az ősz mindig bekövetkezik, mindig van legalább egy-két nap ősz. Éghajlatváltozás ide, vagy oda, a levelek minden évben lehullanak, és minden évben bejön a hűvös levegő. Még ha olyan hirtelen is, mint idén. Emberek hülyeségei ellenére is.
Lehet, hogy Babits miatt jutnak eszembe ilyen gondolatok. Az állandó változás, az ember-fűszál hasonlat stb.
De van valami varázs abban, ahogy az őszi nap átsüt a levelek között. Meg ahogy múltkor álltam az ablakban, és befújt a szél, lehetett érezni a hideg-illatot. Felülmúlhatatlan.

Hmm.