hetek, talán hónapok óta akarok írni egy bejegyzést arról, hogy mennyire borzalmas minden, de mindig megállok mielőtt gépelni kezdek...
talán ennyi:
"Egy téli reggel váratlan álltak elém
És összedőlt egy megszokott világ
Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én
Csak rám dobnak egy széttépett ruhát"
Kis helyzetjelentés, magamnak is :D :
Most nem vagyok magányos. Néha persze igen meg szomorú is vagyok, de volt, amikor sokkal meghatározóbb élmény volt a magány. Most összeszedettebbnek, motiváltabbnak látom magam és néha látom az alagút végét.
Tudom, mit kell tennem, és talán most először tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy nem áll senki mellettem hogy fogja a kezem.
Most úgy érzek mindent, mint egy átmeneti állapotot, és majd valamikor normalizálódik. Most úgy érzem, van erőm végigcsinálni, amit kell, és ha nem megy, van erőm változtatni. Ezt talán még sose éreztem ennyire.
És most ez aktuális: megint...
Megírtam az évértékelőmet, úgyhogy a szokásos jellemző videó idézettel:
„Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond”
és még egy is idézet nélkül, mert az egész:
Ezt a videót most annyira fájóan aktuálisnak érzem az életemre...
"Kín minden lépés, mégis megyek tovább, bár rémisztőn hív, hív már lent a semmi! Semmi!
...
Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell, bár nem más az élet, csak rút ármány, undok csalás, mert e földön nincs más! Nincs más!"
Napok óta bőgök minden nap valamin. Kivéve akkor, amikor azt hittem tényleg fogok és készültem rá.
Ezen is sírok. Szomorú vagyok. Különösebb ok nélkül, és ebből már elegem van.
Csak címszavakban:
színházba akarok menni, nem akarok egyetemet, meg akarok gyógyulni, olvasni szeretnék, sorozatot akarok nézni, és nem is tudom miért sajnálom rá az időt nyáron, tanulni kéne, füzeteket venni, szoknyát venni, rendeltem könyvet, mert kaptam kupont, nem értem miért álmodtam kétszer ugyanarról a srácról h szerelmes vagyok belé, amikor már évek óta nem.
és végül ez:
meg ez:
Most ez nagyon...
u.i.: (és Billie Jean megy kint az utcán :D )
Azt hiszem szerelmes vagyok <3
A tegnapi előadás alapján mindenképpen.
Szokásos előző évre jellemző videóm a megfelelő idézettel (idén se kihagyható :p)
„Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök,
Forog velem a kerék.
Nyomomban a másik fut kifulladásig,
Rohanok csak tovább nem tudom az okát,
Mégsem mondom, hogy elég.
Hogyha vége lesz egyszer.
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem”
Egy hét, 38 millió néző. Tudnak valamit :D
Váá, ezt is muszáj :D (vajon mit csináltam az utolsó két post között XD)
El sem tudom mondani, mennyire nincsen kedvem ehhez a holnapi egyetem-dologhoz. Tudnék itthon mit csinálni, van mit tanulnom.. Ehelyett persze bemegyek és végigszenvedek 3 gyakorlatot, mert kettő katalógusos, a harmadiknak meg értelme is van -.-'
(és közben természetesen filmet, sorozatot akarok nézni, olvasni és zenét hallgatni)
A színházba járási kedvemet az elmúlt 9 nap alatti 3 előadással asszem egy kis időre kielégítettem, de van már másik 4 darabra jegyem (mentségemre szóljon hogy van közte február végi is) És arra döbbentem rá ezzel kapcsolatban, hogy én eléggé spórolós vagyok, de a színházjegyekben nem nagyon tudom meghúzni a határt (azaz kb az eddigi ösztöndíjam csak erre ment el, amiből azért már jött 3)
És hogy még csapongjak és semmi értelme ne legyen a bejegyzésnek le kell írnom ezt:
egyik barátnőm két hete összejött egy nála 8 évvel idősebb pasival, aki már házas (közben a csaj kedves, aranyos és tényleg csak idióta). mivel nem tartom vele a kapcsolatot, nem is nagyon izgatna, csak mégis megütötte a szememet hogy lájkolta a következőt: "Egy kapcsolat két emberről szól, csak néhány ribanc nem tud számolni"
És még ez is (főleg a vége :D)
Sokadszorra is megborzongok. Tökéletes.
Lehet hogy társadalmi öngyilkosságot jelentene, ha ezt kijelenteném bárkinek, de nekem ez akkor is tetszik:
4 kredit már most repült, de szép lila lett a körmöm legalább :D
És most ez nagyon:
Több éve hallgatom, de csak most értem el abba a helyzetbe, hogy meg is értettem :D
"Célt érek, és nincsen ha!
Nem máskor, nem holnap, ma!
Megnyílhat föld és az ég!
Nincs más, mi számíthat még!
Célpont egy tízpontos kör!
Puskát a vállhoz és lőj!"
Ez meg hihetetlen :D
Kb egy tucat számot tudnék betenni, de most csak kettőt fogok :P
Hú, megint régen voltam itt :P Közben eprsze nem sok minden történt, címszavakban:
tegnap megtudtam hogy meglett a nyelvvizsgám, megbuktam már két tárgyból, nincs időm még mindig, de sorozatokat nézek, rengeteg zenét hallgatok, bagoly lettem facebookon:
és öö voltam a Jézus Krisztus Szupersztáron Szolnokon és már csak kétvizsgám van, néha tornázni kezdtemk itthon és a vizsgaidőszak beköszöntével ismét házias lettem :D
Épp azt akartam írni valamelyik nap, hogy minden mennyire rendben van.. Aztán csütörtökön azt, hogy mennyire összeomlott bennem minden, és minden mennyire értelmetlen és különben is...
Aztán elmentem a Kings on Ice-ra, és rájöttem, hogy valami értelme mégis van.
