hetek, talán hónapok óta akarok írni egy bejegyzést arról, hogy mennyire borzalmas minden, de mindig megállok mielőtt gépelni kezdek...
talán ennyi:
"Egy téli reggel váratlan álltak elém
És összedőlt egy megszokott világ
Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én
Csak rám dobnak egy széttépett ruhát"
Kis helyzetjelentés, magamnak is :D :
Most nem vagyok magányos. Néha persze igen meg szomorú is vagyok, de volt, amikor sokkal meghatározóbb élmény volt a magány. Most összeszedettebbnek, motiváltabbnak látom magam és néha látom az alagút végét.
Tudom, mit kell tennem, és talán most először tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy nem áll senki mellettem hogy fogja a kezem.
Most úgy érzek mindent, mint egy átmeneti állapotot, és majd valamikor normalizálódik. Most úgy érzem, van erőm végigcsinálni, amit kell, és ha nem megy, van erőm változtatni. Ezt talán még sose éreztem ennyire.
És most ez aktuális: megint...
Megírtam az évértékelőmet, úgyhogy a szokásos jellemző videó idézettel:
„Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond”
és még egy is idézet nélkül, mert az egész:
Ezt a videót most annyira fájóan aktuálisnak érzem az életemre...
"Kín minden lépés, mégis megyek tovább, bár rémisztőn hív, hív már lent a semmi! Semmi!
...
Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell, bár nem más az élet, csak rút ármány, undok csalás, mert e földön nincs más! Nincs más!"
Napok óta bőgök minden nap valamin. Kivéve akkor, amikor azt hittem tényleg fogok és készültem rá.
Ezen is sírok. Szomorú vagyok. Különösebb ok nélkül, és ebből már elegem van.
Csak címszavakban:
színházba akarok menni, nem akarok egyetemet, meg akarok gyógyulni, olvasni szeretnék, sorozatot akarok nézni, és nem is tudom miért sajnálom rá az időt nyáron, tanulni kéne, füzeteket venni, szoknyát venni, rendeltem könyvet, mert kaptam kupont, nem értem miért álmodtam kétszer ugyanarról a srácról h szerelmes vagyok belé, amikor már évek óta nem.
és végül ez:
meg ez:
Most ez nagyon...
u.i.: (és Billie Jean megy kint az utcán :D )
Azt hiszem szerelmes vagyok <3
A tegnapi előadás alapján mindenképpen.
Szokásos előző évre jellemző videóm a megfelelő idézettel (idén se kihagyható :p)
„Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök,
Forog velem a kerék.
Nyomomban a másik fut kifulladásig,
Rohanok csak tovább nem tudom az okát,
Mégsem mondom, hogy elég.
Hogyha vége lesz egyszer.
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem”
Egy hét, 38 millió néző. Tudnak valamit :D
Sokadszorra is megborzongok. Tökéletes.
Lehet hogy társadalmi öngyilkosságot jelentene, ha ezt kijelenteném bárkinek, de nekem ez akkor is tetszik:
4 kredit már most repült, de szép lila lett a körmöm legalább :D
És most ez nagyon:
Több éve hallgatom, de csak most értem el abba a helyzetbe, hogy meg is értettem :D
"Célt érek, és nincsen ha!
Nem máskor, nem holnap, ma!
Megnyílhat föld és az ég!
Nincs más, mi számíthat még!
Célpont egy tízpontos kör!
Puskát a vállhoz és lőj!"
Ez meg hihetetlen :D
Kb egy tucat számot tudnék betenni, de most csak kettőt fogok :P
Épp azt akartam írni valamelyik nap, hogy minden mennyire rendben van.. Aztán csütörtökön azt, hogy mennyire összeomlott bennem minden, és minden mennyire értelmetlen és különben is...
Aztán elmentem a Kings on Ice-ra, és rájöttem, hogy valami értelme mégis van.
És még egy visszaemlékezés 2010-re, ugyanúgy beraknám az én évemre jellemző idézetemet, hozzá a videóval (akkor is ha már volt bent)
„Semmi sem jól történt…
Mit álmodtam, porként hullott szét,
De ha bízni tudsz bennem még,
Tán átírhatnám, nem késő tán”
Akkor talán kezdjük ezzel az évet:
„Ha reggelre kelve tiszta a tábla
Csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma
Tabula rasa, tabula rasa”
Viszont nem tudom éreztem-e már azt, hogy egy dal pontosan leírja azt amit érzek. Hogy egy dal szinte én legyek ebben a pillanatban. Mert éreztem ilyet persze számtalan alkalommal, de talán ennyire sose. És nem akarok most aludni, mert ez az érzés, hogy valami ennyire összhangban legyen velem... Ezt nem akarom csak úgy elengedni.
"Aztán dalolni kezdett
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál..."
