Bohó Boholy bejegyzései

 Azt hiszem eddig ez volt életem legszebb hétvégéje <3

"Hiszem a hangom a lelkedbe hazatalál és ott majd tovább él..."
Ez így igaz. Köszönöm. <3

 Hát. Az elmúlt egy hónapban voltam kétségbeesett, nagyon motivált a jó dolgokra, voltam olyan fáradt hogy azt hittem összeesem és volt olyan is hogy mindent meg akartam csinálni ami a listámon van (röpke 3-4 A/4es oldal). Volt olyan hogy álltam a terem előtt, és képtelen voltam bemenni az órára, annyira az erőm végére értem. Volt olyan hogy a tanáraimról egészen nem illendő dolgok jutottak eszembe (azóta se merem bejelölni facebookon). Volt olyan hogy minden erőmet össze kellett szednem egy olyan feladathoz, ami ellen minden idegszálam tiltakozott. Volt olyan hogy elindultam reggel, de nem a suliban, hanem egy kávézóban kötöttem ki, és azon tűnődtem vajon mi oka lehetett annak, hogy nem voltam hajlandó leszállni a villamosról, hogy bemenjek. Voltam depressziós is, voltam beteg is és voltam olyan önbizalomhiányos, hogy nem mertem átmenni egy termen mert ott volt 30 ember. Volt olyan hogy megfogadtam hogy valakivel nem kezdeményezek beszélgetést, mert mindig én írok előbb, így hetek óta nem beszéltünk online, csak élőben, mégse látom rajta a különbséget. Volt olyan (illetve inkább még van) hogy átalakítottam a szobám. Volt olyan, hogy beszélgettem valakivel, aki teljesen megértette a sulival kapcsolatos gondjaimat. Volt olyan hogy egy egész nap nem csináltam semmit. Volt olyan hogy megsajnáltak nagyon és volt olyan is hogy csodáltak valamiért. De nem erről akartam.

Játszottam sokat, kipróbálok most egy új módszert amit az elmúlt 13 évben nem alkalmaztam, méghozzá a hétről hétre való folyamatos tanulást. Egészen új, biztos én vagyok az első, aki kitalálta. Közben megfogadtam egy csomó mindent, túl sokat is, úgyhogy adtam le belőle. Aztán jöttek események, ami miatt újra megfogadtam őket.

Valamint ma álmodtam valami nagyon szépet és megfoghatatlan érzést. Nem történt semmi az álomban, csak egy ölelés, mégse voltam annyira egész talán még sose. 

 Igazából most csendben összeomlanék, és sírnék, csokit ennék és aludnék egy hétig.

Most igazából akkor lennék boldog, ha:

• rendbe raknám a szobám
• átrendezném a szobám
• megírnám a két e-mailt amit már napok óta halogatok
• a reader 5000 alá csökkenne
• youtube-on a megnézendő videók száma 50 alá csökkenne
• kijönne a szereposztás, amitől lassan 2 hónapja idegbeteg vagyok, hogy nincs
• kiderülne az ösztöndíj alsó határa
• megírnám a 2011-es évértékelőmet
• leírnám a 2012-es fogadalmakat, amik a fejemben listázódnak

Folyamatosan frissülnek az áthúzások..Kíváncsi vagyok júliusig sikerül-e kiiktatni mindent.

Update: október: nem, nem sikerült még most sem :D

 Az a probléma a Rebeccával, hogy mindegy Zolival vagy Szilveszterrel nézem meg, az előadás után hetekig beléjük vagyok szeretve.

Vagy bőgök vagy nagyon pozitív vagyok. * Régen volt olyan napom, mikor nem kellett semmit csinálnom, nem is ment lelkiismeretfurdalás nélkül. * Szeretnék egy jó órarendet. * Azt hiszem új kihívásként az időben lefekvést állítom fel, mondjuk legalább hajnali egy előtt. Az is jelentős javulás az elmúlt hónaphoz képest amikor jobb esetben lefeküdtem fél 3 körül. 

Nagyjából ma ennyi.

Azt hiszem az erőm végére értem. Úgy most. 

 Azért van az univerzumnak humorérzéke... Ha nem is nagyon értékelem. De már csak 4 nap, 4 vizsga <3

 Ha nem is a 15-ös tétel, azért így is jó :D köszi :D

Vajon az hogy utálom az életet, a világmindenséget meg mindent, az már most a Blue Monday hatása?

 És what a surprise még mindig utálom az egyetemet, a tanulást ééés az éjszakázást amennyiben nem film/sorozat/könyv etc miatt maradok fent

híí, de korán lesz az a 8 óra 

 Tudom mit akarok írni, de azt nem hogy hogyan. Tudom mit akarok mondani, de azt nem hogy kinek. Tudom mit akarok tenni, de azt nem hogy mikor. Tudom mit akarok érezni, de azt nem hogy kivel. Tudom milyen akarok lenni, de azt nem hogy miért. Tudom mit akarok hallani, de azt nem hogy kitől. Tudom milyen legyen az életem, de azt nem hogy hol. Tudom, hogy miért kell küzdenem, de azt nem hogy meddig.

Tudom, hogy lesz ez jobb is, csak nem tudom mikor.

 Nem tudom milyen megfontolásból írom ma már az ötödik "bejegyzést", de valahogy így sikerül ma. Szóval most jutottam el arra a szintre, hogy muszáj zenével tanulnom, mert bekattanok a csöndtől, ami körülvesz

 Úgy döntöttem, hogy nekem holnaptól lesz csak új év :D

 Az meg am is elég elkeserítő, hogy van olyan újévi fogadalmam, amit még 2009-ben fogadtam meg, folyamatosan azon görcsölök, és még mindig nem sikerült. Nem vagyok kiakadva, dehogy. Pff... Mély levegő

 Utálom a vizsgákat. és az egyetemet. és most úgy minden mást is.

Szokásos előző évre jellemző videóm a megfelelő idézettel (idén se kihagyható :p)

„Eszeveszett módon táncolok egy dróton
Mint egy kicsi kölök ringlispilen ülök,
Forog velem a kerék.
Nyomomban a másik fut kifulladásig,
Rohanok csak tovább nem tudom az okát,
Mégsem mondom, hogy elég.
Hogyha vége lesz egyszer.
Hol leszek én? Ott ahol kezdtem”

 Olyan jó hogy így éjjel 3kor nekiállok azon hisztizni hogy nem volt ott a 100. Rebeccán -.-'. Vá. És nem, nem az a lényeg hogy elmondhassam hogy ott voltam, hanem hogy halljam azt a két számot bármilyen formában (pl. simán belemegyek egy borzalmas minőségű telefonon felvett valamibe is, ha hallom hogy mi szól), amit utána énekeltek. Úgyhogy bárki, bármit megtud, meglát, értesítsen. Köszönöm.

(vagy legalább azt érjem el, hogy ne szenvedjek rajta)

Na 1700 fájlt elpakoltam. Azért viszonylag büszke vagyok magamra :D 

 Azon tűnődöm hogy most mit csináljak. Csináljak tanulási tervet, csináljam meg a 2011-es összefoglalómat vagy esetleg javítsak a letöltések mappámon, ahol röpke 3000 fájl található. Hm. Az első asszem most elmarad :D

Jegyzet magamnak: ha éjfél után zombi-módon görgetem és görgetem lefele a postokat, NEM tovább kell görgetni, hanem aludni menni... -.-' Nem is értem magam 

Az a rossz, hogy tök jól állok a tárgyaimmal, az összes zh-m meglett, amit eddig megírtam (szinte XD), és most a mai utolsó után azt érzem, hogy kidobtam ma egy egész délutánt arra, hogy nem tanultam, és most is olyan luxust csinálok, hogy konkrétan belenéztem egy filmbe és megnéztem 4(!) sorozat-részt. És úgy érzem ki kellett volna nyitni vmelyik tételsort, áttervezni a vizsgabeosztásom, megírni a jövő évi naptáram, beadandót írni/javítani, készülni bármire... Pedig van több mint egy hetem a következő (azaz első) vizsgámig, de már most kétségbe vagyok esve. Borzasztó. Szerintem januárban az őrület határán fogok táncolni. -.-'

na akkor challange accepted :D Átmegyek-e a holnap reggeli zh-n ha most kezdek rá igazán tanulni? 

szerk: done :D

 Guardami o lasciami. Ma non restare, se guardi qualunque altra cosa.