Bohó Boholy bejegyzései

Oké, most lett elegem abból, hogy két hete (ami 16 napot jelent, nem csak a héztköznapokat) nincs időm elolvasni a mailjeimat egyáltalán, rss-t most olvastam el kettőt, de hát az is mennyi csak, youtubeon, facebookon sem voltam, nem játszottam semmit a számítógépen, nem olvastam etc. Igenis, akarom ezeket csinálni, utálom hogy nincs rá időm, hogy hétvégén is tanulnom kell, és hogy még mindig nem tudok 3 zh és 2 beadandó eredményt. Basszus. -.-'
És mehetek most leckét írni, de holnap <3
Ez tartja bennem egyedül a lelket.

De ezt is megtudtam ma:

A matematikában a 0,999… egy végtelen, szakaszos tizedes tört,

1,000… és a

0,999…

 

Érdekessége, hogy eggyel egyenlő, minthogy az 1 számnak két tizedestört előállítása is van, az

Más szavakkal a '0,999…' szimbólum ugyanazt a számot jelöli, mint az '1' szimbólum. Magának az 1 = 0,999… egyenlőségnek (illetve az ilyen típusú egyenlőségeknek) sokféle bizonyítása ismert, ezek a szigorúság különböző fokán állnak, attól függően, hogy középiskolások vagy felsőbb tanulmányokat folytatók számára készültek.

A paradoxnok hüleyégek és fárasztóak és ki gondolkodik ilyeneken?? Áá. A bejegyzés főleg a matematikai paradoxonokra való utálat miatt jött létre. Nem érdekel, hogy az összes önmagát nem tartalmazó halmazt tartalmazó halmaz tartalmazza-e önmagát... Egyszerűen nem tud lekötni.

Ma érvényes utoljára a gimis diákigazolványom :( Vissza akarok menni...

Na akkor random:

A felsorolt CD-k közül még kettőt nem sikerült megszereznem, Ákos CD kb állandóan megy. 4 nappal határidő előtt sikerült megcisnálnom a beadandó feladatot, két vizsgából egyre már felkészültem, és van még 3 nap szünetem. Tegnap sikerült olyan sokáig fennmaradnom, hogy a direkt abszurd éjjeli időpontra beállított vírusírtóm elindult, sőt még le is futott. 5:30-kor sikerült is lefeküdnöm. Megint elmaradtam a héten kicsit követett Dr. House-ban. Sikerült elintéznem mindkét hivatalos ügyintézési dolgomat, és majdnem elsírtam magam attól, hogy mennyire hülye vagyok egy különórán. Megvettem a színházjegyeket, amiket akartam. Teleírtam egy A/4es matekfüzetet 3 nap alatt. Megértettem a polinomosztást. Sikerül betartani az elhatározásomat, hogy csak háromszor eszem, és semmi csoki. A telefonom legunszimpatikusabb funkciója az, hogy megmondja az ébresztő beállításakor, hogy hány óra múlva csörren meg. Megcsináltam az első (nagyon ronda) HTML-oldalamat tegnap éjjel. Pasziánszfüggő lettem a telefonomon. Most van életemben a legkevesebb könyvtári könyv nálam (1). Lefagyasztottam a tevéket, mert esélyem nincs hogy tudjak rájuk figyelni. Madarak támadtak meg álmomban. Minden képet lementettem az RSS-feedekből, amiket szoktam. A nyáron 0-ra lecsökkentett olvasatlan rss-k száma mindjárt eléri az ezret. Utálom az összes létező office-programot. Napok óta nem jutottam fel facebookra. Nincs időm rendet rakni a szobámban. Eltörtem a szemceruzámban a hegyet. Az esti tornával alig vagyok elmaradva. A kutyám random irányokba indul el a sétán ahelyett, hogy utánam jönne. Az elmúlt két hetet körülbelül egy hónapnak érzékeltem.

Így töltöm napjaim.
 

Azért van abban valami szép, amikor rákattintok egy blogra, mert lassan fél éve nem frissült (rss-re gyanakodtam), erre látom, hogy 30 perccel a látogatásom előtt került fel 5 hónap után az új bejegyzés :D

É igen... tényleg nincs értelme felmenni iwiwre.. Még akkor se ha üzenetet kaptam.
Íme egy újabb körlevél-gyöngyszem (én még nem találkoztam vele)

Az elmúlt években egyre több amerikai hírportál hozta le az úgymond „Szellemkönyv” teóriát, azaz hogy létezik egy olyan könyv, aminek az elolvasása után bizonyos idővel az illető távozik a világunkból. Akkor rengeteg feltételezés látott napvilágot, mi szerint az a bizonyos idő nagyjából tíz év, és a könyv pedig Lois Lowry-tól az „Emlékek őre”. Az a könyv, amit a barátom is megkapott, olvasott, majd februárban életét vesztette.

Nem kommentálnám a dolgot, annak tudatában főleg nem, hogy az egyik legintelligensebb ismerősöm küldte, nem is értem miért...
(Remélem nem szippantja be ez az újabb őrület, és azt se aki itt elolvassa ezt XD)

Még mindig utálom a matekot...

Én döbbentem meg legjobban azon, hogy a (már két napja elkezdődöt) szünetben tudtam tartani az előre felállított ütemtervet mind tanulásban, mind az egyéb tevékenységekben.

Nem tudom van-e ennél lejjebb.

Nem igaz hogy mindjárt éjfél van.

És mindenki drukkoljon, hogy sikerüljön valakitől szereznem 20ezer forintot, mert muszáj megvennem valamit :D

‎4 évesen:Anya mindent tud.
8 évesen: Anya sok mindent tud.
12 évesen:Anya nem is igazán tud mindent.
14 évesen: Anya nem is tud semmit.
16 évesen: Anya nem is létezik.
18 évesen: Anya ódivatú.
22 évesen: Anya ért ehhez!
35évesen:Mielőtt döntenénk, kérdezzük meg anyát.
55 évesen:...Bárcsak itt...lenne...anya…
75 évesen: Remélem, voltam... ...olyan jó ember mint ANYA.
Tedd kiezt, ha Neked van a világ legjobb anyukája!:)♥

A szeptember meg az október viszont volt amiért az én hónapom. Holnap fog megjelenni az új könyve Neki, akiről mondjuk a linkelt cikk alapján nem lehet semmi olyat megtudni, ami igazán lényeges. Megjelent Bereczki CD-je, Polyák Lilla és Homonnay Zsolt CD-je 20-án jelenik meg, szintén ugyanez a nap Ákos új CD-je. És holnap jelenik meg a Musical legendák CD. Szóval kb egyszerre lett mindeki készen mindennel :D

I like it on the floor

És ilyen telefonom lesz: Samsung Galaxy 3

Álmomban gazdag nő voltam. Estélyi ruhákkal, és gyémántékszerekkel. Álomomban mezítláb futottam végig az utcán hazáig, hogy egy királykék koktélruhába öltözhessek a folyosón. Álmomban át kellett változnom az egyik barátnőm bátyjává. Álmomban tudtam, hogy nem szabadna lemenni a titkos helységbe a pincénél, mert problémák adódhatnak. Álmomban a (nem létező) távkapcsolatomról próbáltam véleménytcserélni telefonon a barátommal. Álmomban volt házvezetőnőm, aki megszabta mit, miért csináljak, és gyűlölt, semmi nem volt neki jó. Álmomban el akarták lopni a nyakékemet. Álmomban fénysebsséggel rohantam az üres körúton, hogy minél több összegyűjtendő dolgot megszerezhessek.
Álmomban végre kikiabálhattam magam azzal, aki 2 évemet tönkretette. Álmomban én kerekedtem felül.

Chappatte : The Editorial Cartoon Site - EDITORIAL CARTOONS on World Affairs - Political Cartoons by Chapatte - www.globecartoon.com

Kattints

Hülyehülyehülyehülye...

Hogy felejthettemn el egy időpontfoglalást? Most még 2 hét várakozási idő...Ha szerencsém van.

Kissé szét vagyok esve. S a kissé nem elég kifejező. Az elmúlt 5-6 napban levegőt venni se jutott időm, és én ezt nem szeretem. Azt szeretem, ha sok dolgom van, de azok olyanok, amiket szeretek. Vagy azt, hogy nincs semmi dolgom. De az, hogy 3 napig gépet bekapcsolni nincs időm, olyan dolgok miatt mint ilyen vizsga, olyan zh, ilyen kellemetlen találkozás, olyan kötelesség, azt utálom. Én szeretek itthon eltűnni a szobámban világ elől minden hétvégén egy nap, egy könyvvel vagy éppen csak nettel a kezemben.
Utálom, hogy úgy érzem, nincs semmiben döntési lehetőségem. Hogy úgy érzem az elvárások szétszakítanak. Hogy miközben ki akarok tartani az egyetemen, és igenis bent maradni és nem feladni, mindenhonnan azt hallom, hogy de miért nem mész át olyan helyre ahol könnyebb. De hát miért? Átmehetek könnyebb helyre, és kezdhetem elölről. De akkor minek ment le már egy hónap? Igenis, helyt akarok állni, és azt akarom, hogy azt mondják meg tudom csinálni. A fejemben mindig meg vannak a kis hangok, hogy add fel, ne csináld, a környezetem pedig általában pont az ellentétét mondogatja, így a bennem lévő másik hangocska azt mondja, hogy de igenis megcsinálod. Nem érzem magamban (még) azt az erőt, hogy csak a halk kis hangocska a fejemben mondogassa azt, hogy képes vagy rá, s ezért tényleg sikerüljön,
Közben pedig túl akarom élni, hogy minden este 10kor bezuhanok az ágyba, alszom 8 órát, és másnap nem tudok felkelni a kimerültségtől.
El akarom intézni azokat a dolgokat, amiket el kell intéznem, de egy mailt is lusta vagyok megírni a fáradtságtól.
Szeretném visszakapni a számítógépemet (aminek az informatikai karra való beiratkozásom után egy héttel sikerült elromlani, így laptoppal szenvedek).
Még mindig el akaorm olvasni a kupacban álló könyveket, ruhákat, színház- és koncertjegyet akarok venni a nem létező pénzemből. Le akarom tenni a nyelvvizsgát, rendesen akarok blogolni. El akarom olvasni a feedeket, az e-mailjeimet, lementeni a képeket, amiket le akarok. Meg kéne tudnom ki lett a polgármester, bár nem nagy kéréds, de hivatalosan akor is tudnom kéne. Be akarom még mindig pótolni a sorozataimat, és közben nem akarom elhanyagolni az itthoni tendőimet, a barátaimat vagy csak saját magamat annyiban, hogy kiírjam magamból azt, ami épp történik. Mert nekem az kell, hogy leírjam, és később újraolvashassam.

Valamint azt is megfigyeltem, hogy ha valakit elég sokáig olvasok, tuti hogy kiköltözik külföldre (ha esetleg már nem ott él). Ma visszaolvastam az elmőltkét heti adagot a postokból, ketten kiköltöztek (egy Franciaország, egy Anglia). És nem ők az elsők idén.

Igazából olvasok egy olyan 10-20 blogot rendszeresen. Nos ezek nyáron nem frissültek, amikor kb az esős napokon egész nap a neten lógtam... és ilyenkor persze az égvilágon nem történt semmi. Na bezzeg most, hogy elméletileg egy csepp időm sincs, az összes blogger csúcssebességre kapcsolt, és tucatszámra gyártják a posztokat, amik (az enyémmel ellentétben) színvonalasak, és jó hosszúak. Úgyhogy most minden tanulás helyett blogokat olvasgatok, képeket mentek le és ki tudja miért, újranézem az egyik sorozatomat (na persze nem azt amit terveztem, hanem egy olyat amit kívülről tudok).

Ja és persze csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy amint beiratkoztam az egyetem informatika-karára, rögtön elromlott a gépem (ez most laptop, ami lassú, és nem is az enyém).

Szóval minden szép, és ez a világok legeslegjobbika.

Az alábbi új üditőkre jellemző mellékneveket tanultam: innovatív, csak a pillanatnak él (jó ez nem mn., de akor is), vidám, sokszínű, trendkövető. Illetve várom a felvilágosítást az okosoktól, hogy hogyan is néz ki egy üditőnek a "nőies üvege"

Milyen jelző az, hogy könnyedén gyümölcsös?

Ez a hét pályázik az életem legrosszabb hetei toplistára.