Valami elpattant bennem hétvégén. Nem tudom mi volt az.
Innen csak a türelmesek olvassák tovább, ha kérhetem.:)
Amikor kiléptem az ajtón, még jó kedvem volt, semmi bajom nem volt. Aztán beértem a könyvesboltba, és idegesen kerestem egy könyvet. Persze sehogy se találtam meg. Végül sikerült, jó fél óra keresés után, de közben egy rakat könyvet láttam, amit meg akarnék venni, de most nincs rá pénzem. Na meg időm olvasni.
Ezek után csak egy dm-be akartam eljutni, de az aluljáró hangulata se dobott a hangulatomon. Kösz, Budapest, nem akartam, egy khmm. Nem éppen polgári foglalkozású hölgy mellett elmenni, aki régi ismerősként karol bele egy hajléktalanba.
Miután beértem az áruházba, azt hittem rosszul leszek. Édességszag keveredett párával, meleggel, emberszaggal. Bláá.
Hisztérikusan kerestem egy dm-et, nem tudom mi bajom volt. Elmentem egy Rossmann mellett, de nem, oda most nem megyek be. Jó 20 percig rohangáltam cél nélkül fel-alá. Illetve volt célom, csak nem találtam. Közben nekimentem két embernek, és minden idegesített. Az ízléstelen, az ízléses, a drága, az olcsó, a meleg, a hideg. Minden.
Most ebből persze nem tűnik ki, hogy én amúgy nyugodt ember vagyok. Naná, hogy nem látszik. Miután bolyongtam egy csomót, és emeltnyi magasságból jöttem rá, hogy elmentem a bolt mellett, lesüvítettem, és végre beléptem az üzletbe. Ekkor tértem magamhoz, ugyanis megálltam az üzlet közepén, és fogalmam se volt arról, mit akarok venni. Kiröppent a fejemből, pedig nagyrészt ezért másztam ki a vackomból szombat délután.
Pár percen belül, szembe is jutott (fő a gyors kapcsolás), és vettem egy üveg vizet, hátha nem ittam eleget vagy valami. Ezek után valamelyest megnyugodtam, de még nekimentem pár embernek, mire kiértem és felszállhattam a buszra.
Az ok valószínűleg az volt, hogy nem beszéltem otthon senkivel a kisebb családi összezördülés miatt, és a kommunikáció hiányzott.
Tudom, nagyon érdekfeszítő történet volt, csak furcsálltam a helyzete, úgyhogy le akartam írni valahova.:)
Mindegy, azóta teljesen megnyugodtam, és tényleg értetlenül állok az egész előtt, mert nem volt okom kiborulni ennyire, igazából semmi miatt.
