Ma megtaláltam a 13 éves koromban írt hát... valami naplóféleségemet.:)
Érdekes volt visszaolvasni, hogy milyen nagy dolgokat tekintettem akkor semmiségnek, és milyen semmiségeken tudtam fennakadni.
Tudom, hogy tizenéves korban szinte minden megváltozik az emberben, de riasztó a gondolkodásmódbeli különbség az öt évvel ezelőtti énemhez képest.:)
Viszont a 20 évre előremutató terveim ugyanazok maradtak, kivéve talán az, hogy ha ma leírnám, nem biztos, hogy az autó kimaradna a listából, a ló viszont valószínüleg eltűnne.:)
Nem is emlékeztem, hogy akartam lovat, pedig az írásokból világosan kiderül, hogy nagyon szerettem volna, és egyértemű tervként a felnőtté váláshoz ott volt, hogy lesz egy, vagy akár több lovam is.:)