Viszont még mindig zavar hogy eltüntették a youtuberól azt, hogy hány videót néztem meg eddig összesen. -.-' Ugyanis az előzményeimbe van képe berakni 146 videót, miközben ma már megnéztem 43-at. Úgyhogy szeretném vissza azt a számlálót...
Viszont már 30-a van, tehát ma lesz a Bereczki-koncert :)
Viszont nem tudom éreztem-e már azt, hogy egy dal pontosan leírja azt amit érzek. Hogy egy dal szinte én legyek ebben a pillanatban. Mert éreztem ilyet persze számtalan alkalommal, de talán ennyire sose. És nem akarok most aludni, mert ez az érzés, hogy valami ennyire összhangban legyen velem... Ezt nem akarom csak úgy elengedni.
"Aztán dalolni kezdett
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál..."
Igazából csak azt veszem észre, hogy úsznak el a percek, az órák, a hetek s végül a hónapok. Olyan régen volt már a szeptember, a beiratkozás. De mégis mikor ment el ez az idő? Mit csináltam az elmúlt 3 hónapban?
Nem érzem azt, hogy tudom milyen hónap melyik napja van, pedig természetesen mindig tudom milyen nap van, s mi következik másnapra.
Ma az egyik barátnőmnek mondtam, hogy "igen, igen, pár hónapja" volt valami. Aztán utánagondoltam, hogy de nem lehetett olyan régen, hiszen karácsony előtt volt. De nem lehetett most.. Aztán hirtelen leesett, hogy már egy éve lett volna? Emlékeztem a blogbejegyzésre, és igen, 2009 december. Nem is értem.
A legnagyobb baj az, hogy érzem mennek el a hetek, de tényleg nem tudom mit cisnáltam az elmúlt pár hétben. Utáltam, hogy tanulnom kell, de persze nem tanultam annyit amennyit kellett volna. 3 nap hétvégém volt minden héten, de olvasni nem olvastam, filmeket, sorozatokat nem néztem, a barátaimra, családomra nem volt annyi idő, amennyit akartam volna. Nem netezhettem annyit, mert az rss száma az egekbe nőtt, a mailek úgy szintén, és nekem a netvibes az iránytűm a neten, anélkül elveszek. S ha ez csak nőtt, nem netezhettem ennyit, de akkor mit csináltam? valahova eltűnt ez a három hónap, és nem értem hova, és ez zavar. Annyit tudok, hogy rengeteg zenét hallgattam, talán soha nem hallgattam annyit, mint most. De a zene közben én mást icsnálok, tanulok, olvasok, redenet rakok, képet szerkesztek, valami. De most nem. Jó, még játszottam telefonon, gépen arra emlékszem. De ez nem tölötte ki a szabadidőmet, mert van amikor hetekre hozzá sem nyúltam.
Legjobban pedig attól félek, hogy a következő hetek is így fognak elmenni...
Végülis eddig csak 1 óra 6 perc kellett ahhoz, hogy 18 fájlt csomagoljon ki a 31ből. Nem tudom mikor jutok el az alvásig :P
Megtaláltam, megtaláltam, megtaláltam :D Ha még nem tűnt volna fel valakinek a bejegyzéseimből, hogy mennyire avgyok hülye musicalekben, akkor ost elmondom, hoyg nagyon :D
És fanatikusan keresek egy csomó musicalt (többek között 20 éve lefutott darabokat) évek óta, amit lehehetlen volt megtalálni a neten (illetve én nem találtam meg) és most minden megvan egy helyen és még sokkal több és ááá, lelőhetetlen vagyok :D Na az ilyen pillantok azok, amikor csak annyit tudok mondani, hogy ezért az oldaért simán megéri, hogy megbukjak hétfőn.. Úúú. hogy nem találtam meg ezt a honlapot eddig?:D Itt fogom tölteni a gép előtt a következő hetemet. Minden megvan, el se hiszem :D Juuuuj.
Igazából mire a blogig eljutottam, rájöttem hogy nem akarok gondolni azokra a dolgokra, amikről tudnék írni, hanem igyekszem sürgősen szőnyeg alá söpörni (csak úgy egészségesen a problémamegoldás helyett) és igyekezni hogy eszembe se jusson, mert akkor érzem, hogy egy merő görcsben áll az egész testem itt benn (mutogat a tüdőre, szívre, agyra és gyomorra). Úgyhogy inkább nem írom le, hogy mennyire vagyok kiakadva és mi miatt, hanem sürgősen becsukom ezt a lapot, és elfelejtek mindent ma estére, és holnap kezdek olyan pánikot, amit hétfőn sikerült alkotnom. Illetve lehet hogy holnaputánra csúszik a nagy pánik és holnap csak kicsi lesz. Ez majd kialakul. Most pedig close.
Egyszer úgy szeretnék arra a kérdésre, hogy "Hogy vagy?" őszintén válszolni, és nem azt mondani, hogy "jól", hanem, hogy "épp az összeroppanás szélén"...
Az elmúlt 3 napban meg e próbáltam normális időben kelni, és bele se néztem a zh-anyagba. Ellenben youtube-on lógtam hajnali 3ig, és majdnem befejeztem a himym 5. évadát. És örök hálám annak a youtube-felhasználónak, aki feltölzötte a Mozart!-ot Bereczki Zolival (amin egyébként tegnap délután voltunk és egy szereplő nem volt csak ott, akit akartunk, de hát akkor is <3)
Jaj annyira jó volt :D
Basszus akárhányszor megnézem ezt a darabot, mindig rájövök, hogy mennyire imádom ezt a umsicalt,és miért nem nézem/hallgatom itthon többször. Meg hogy igazából minden dalt (és rájöttem, hogy egyikre se tudom mondani, hogy nem szeretem), és lassan a prózát is tudom fejből, és már minden apró hibát észreveszek. És annyira jó volt mindenki tegnap, megérte 5 órát utazni azért a 3 órás darabért XD Végre Janza Katával láthattam (és szeretem a többieket is, de akkor is ő az igazi Elisabeth), a többiek pedig ugyanazok (majdnem) mint szoktak :P Tehát még mindig Bereczki Zoli és Szabó P. Szilveszter <3
Ja és arról nem is beszélve, hogy ilyen elöl még sosem ültem :D
És csak azért nem teszek be videót, mert már pakoltam ide anno az előző kettő után egy csomót. De tegnap este óta folymatosan nézem/hallgatom :)
Nem tudom megcisnálni az infóm, a netem állandóan lefagy, nincs fenn a himym-nek egy két random része amiket le akarok szedni, a családom minden tagja összeveszett ma minden elképzelhető kombinációban [asszem egy nem volt]), a kutyám félig lesántult, az öcsém nyafog állandó jelleggel vmi miatt, én meg hisztis vagyok egész nap. Úgyhogy megyek is aludni. És ebből nekem elég ha 1 dolog megoldódik.Csak azt az egyet.
Oké, most lett elegem abból, hogy két hete (ami 16 napot jelent, nem csak a héztköznapokat) nincs időm elolvasni a mailjeimat egyáltalán, rss-t most olvastam el kettőt, de hát az is mennyi csak, youtubeon, facebookon sem voltam, nem játszottam semmit a számítógépen, nem olvastam etc. Igenis, akarom ezeket csinálni, utálom hogy nincs rá időm, hogy hétvégén is tanulnom kell, és hogy még mindig nem tudok 3 zh és 2 beadandó eredményt. Basszus. -.-'
És mehetek most leckét írni, de holnap <3
Ez tartja bennem egyedül a lelket.
De ezt is megtudtam ma:
A matematikában a 0,999… egy végtelen, szakaszos tizedes tört,
- 1,000… és a
- 0,999…
Érdekessége, hogy eggyel egyenlő, minthogy az 1 számnak két tizedestört előállítása is van, az
Más szavakkal a '0,999…' szimbólum ugyanazt a számot jelöli, mint az '1' szimbólum. Magának az 1 = 0,999… egyenlőségnek (illetve az ilyen típusú egyenlőségeknek) sokféle bizonyítása ismert, ezek a szigorúság különböző fokán állnak, attól függően, hogy középiskolások vagy felsőbb tanulmányokat folytatók számára készültek.
A paradoxnok hüleyégek és fárasztóak és ki gondolkodik ilyeneken?? Áá. A bejegyzés főleg a matematikai paradoxonokra való utálat miatt jött létre. Nem érdekel, hogy az összes önmagát nem tartalmazó halmazt tartalmazó halmaz tartalmazza-e önmagát... Egyszerűen nem tud lekötni.
Ez nagyon nagy :D
Ma érvényes utoljára a gimis diákigazolványom :( Vissza akarok menni...
Na akkor random:
A felsorolt CD-k közül még kettőt nem sikerült megszereznem, Ákos CD kb állandóan megy. 4 nappal határidő előtt sikerült megcisnálnom a beadandó feladatot, két vizsgából egyre már felkészültem, és van még 3 nap szünetem. Tegnap sikerült olyan sokáig fennmaradnom, hogy a direkt abszurd éjjeli időpontra beállított vírusírtóm elindult, sőt még le is futott. 5:30-kor sikerült is lefeküdnöm. Megint elmaradtam a héten kicsit követett Dr. House-ban. Sikerült elintéznem mindkét hivatalos ügyintézési dolgomat, és majdnem elsírtam magam attól, hogy mennyire hülye vagyok egy különórán. Megvettem a színházjegyeket, amiket akartam. Teleírtam egy A/4es matekfüzetet 3 nap alatt. Megértettem a polinomosztást. Sikerül betartani az elhatározásomat, hogy csak háromszor eszem, és semmi csoki. A telefonom legunszimpatikusabb funkciója az, hogy megmondja az ébresztő beállításakor, hogy hány óra múlva csörren meg. Megcsináltam az első (nagyon ronda) HTML-oldalamat tegnap éjjel. Pasziánszfüggő lettem a telefonomon. Most van életemben a legkevesebb könyvtári könyv nálam (1). Lefagyasztottam a tevéket, mert esélyem nincs hogy tudjak rájuk figyelni. Madarak támadtak meg álmomban. Minden képet lementettem az RSS-feedekből, amiket szoktam. A nyáron 0-ra lecsökkentett olvasatlan rss-k száma mindjárt eléri az ezret. Utálom az összes létező office-programot. Napok óta nem jutottam fel facebookra. Nincs időm rendet rakni a szobámban. Eltörtem a szemceruzámban a hegyet. Az esti tornával alig vagyok elmaradva. A kutyám random irányokba indul el a sétán ahelyett, hogy utánam jönne. Az elmúlt két hetet körülbelül egy hónapnak érzékeltem.
Így töltöm napjaim.
Azért van abban valami szép, amikor rákattintok egy blogra, mert lassan fél éve nem frissült (rss-re gyanakodtam), erre látom, hogy 30 perccel a látogatásom előtt került fel 5 hónap után az új bejegyzés :D
Hogy van ez? Mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki sem akar meghalni !?
É igen... tényleg nincs értelme felmenni iwiwre.. Még akkor se ha üzenetet kaptam.
Íme egy újabb körlevél-gyöngyszem (én még nem találkoztam vele)
Az elmúlt években egyre több amerikai hírportál hozta le az úgymond „Szellemkönyv” teóriát, azaz hogy létezik egy olyan könyv, aminek az elolvasása után bizonyos idővel az illető távozik a világunkból. Akkor rengeteg feltételezés látott napvilágot, mi szerint az a bizonyos idő nagyjából tíz év, és a könyv pedig Lois Lowry-tól az „Emlékek őre”. Az a könyv, amit a barátom is megkapott, olvasott, majd februárban életét vesztette.
Nem kommentálnám a dolgot, annak tudatában főleg nem, hogy az egyik legintelligensebb ismerősöm küldte, nem is értem miért...
(Remélem nem szippantja be ez az újabb őrület, és azt se aki itt elolvassa ezt XD)
Én döbbentem meg legjobban azon, hogy a (már két napja elkezdődöt) szünetben tudtam tartani az előre felállított ütemtervet mind tanulásban, mind az egyéb tevékenységekben.
És mindenki drukkoljon, hogy sikerüljön valakitől szereznem 20ezer forintot, mert muszáj megvennem valamit :D
Ez úgy az infantilis énemnek kell :P
