Viszont még mindig zavar hogy eltüntették a youtuberól azt, hogy hány videót néztem meg eddig összesen. -.-' Ugyanis az előzményeimbe van képe berakni 146 videót, miközben ma már megnéztem 43-at. Úgyhogy szeretném vissza azt a számlálót...
Viszont már 30-a van, tehát ma lesz a Bereczki-koncert :)
Viszont nem tudom éreztem-e már azt, hogy egy dal pontosan leírja azt amit érzek. Hogy egy dal szinte én legyek ebben a pillanatban. Mert éreztem ilyet persze számtalan alkalommal, de talán ennyire sose. És nem akarok most aludni, mert ez az érzés, hogy valami ennyire összhangban legyen velem... Ezt nem akarom csak úgy elengedni.
"Aztán dalolni kezdett
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál...
Az a gyönyörű madár az ablakomnál..."
Igazából csak azt veszem észre, hogy úsznak el a percek, az órák, a hetek s végül a hónapok. Olyan régen volt már a szeptember, a beiratkozás. De mégis mikor ment el ez az idő? Mit csináltam az elmúlt 3 hónapban?
Nem érzem azt, hogy tudom milyen hónap melyik napja van, pedig természetesen mindig tudom milyen nap van, s mi következik másnapra.
Ma az egyik barátnőmnek mondtam, hogy "igen, igen, pár hónapja" volt valami. Aztán utánagondoltam, hogy de nem lehetett olyan régen, hiszen karácsony előtt volt. De nem lehetett most.. Aztán hirtelen leesett, hogy már egy éve lett volna? Emlékeztem a blogbejegyzésre, és igen, 2009 december. Nem is értem.
A legnagyobb baj az, hogy érzem mennek el a hetek, de tényleg nem tudom mit cisnáltam az elmúlt pár hétben. Utáltam, hogy tanulnom kell, de persze nem tanultam annyit amennyit kellett volna. 3 nap hétvégém volt minden héten, de olvasni nem olvastam, filmeket, sorozatokat nem néztem, a barátaimra, családomra nem volt annyi idő, amennyit akartam volna. Nem netezhettem annyit, mert az rss száma az egekbe nőtt, a mailek úgy szintén, és nekem a netvibes az iránytűm a neten, anélkül elveszek. S ha ez csak nőtt, nem netezhettem ennyit, de akkor mit csináltam? valahova eltűnt ez a három hónap, és nem értem hova, és ez zavar. Annyit tudok, hogy rengeteg zenét hallgattam, talán soha nem hallgattam annyit, mint most. De a zene közben én mást icsnálok, tanulok, olvasok, redenet rakok, képet szerkesztek, valami. De most nem. Jó, még játszottam telefonon, gépen arra emlékszem. De ez nem tölötte ki a szabadidőmet, mert van amikor hetekre hozzá sem nyúltam.
Legjobban pedig attól félek, hogy a következő hetek is így fognak elmenni...
Végülis eddig csak 1 óra 6 perc kellett ahhoz, hogy 18 fájlt csomagoljon ki a 31ből. Nem tudom mikor jutok el az alvásig :P
Megtaláltam, megtaláltam, megtaláltam :D Ha még nem tűnt volna fel valakinek a bejegyzéseimből, hogy mennyire avgyok hülye musicalekben, akkor ost elmondom, hoyg nagyon :D
És fanatikusan keresek egy csomó musicalt (többek között 20 éve lefutott darabokat) évek óta, amit lehehetlen volt megtalálni a neten (illetve én nem találtam meg) és most minden megvan egy helyen és még sokkal több és ááá, lelőhetetlen vagyok :D Na az ilyen pillantok azok, amikor csak annyit tudok mondani, hogy ezért az oldaért simán megéri, hogy megbukjak hétfőn.. Úúú. hogy nem találtam meg ezt a honlapot eddig?:D Itt fogom tölteni a gép előtt a következő hetemet. Minden megvan, el se hiszem :D Juuuuj.
Igazából mire a blogig eljutottam, rájöttem hogy nem akarok gondolni azokra a dolgokra, amikről tudnék írni, hanem igyekszem sürgősen szőnyeg alá söpörni (csak úgy egészségesen a problémamegoldás helyett) és igyekezni hogy eszembe se jusson, mert akkor érzem, hogy egy merő görcsben áll az egész testem itt benn (mutogat a tüdőre, szívre, agyra és gyomorra). Úgyhogy inkább nem írom le, hogy mennyire vagyok kiakadva és mi miatt, hanem sürgősen becsukom ezt a lapot, és elfelejtek mindent ma estére, és holnap kezdek olyan pánikot, amit hétfőn sikerült alkotnom. Illetve lehet hogy holnaputánra csúszik a nagy pánik és holnap csak kicsi lesz. Ez majd kialakul. Most pedig close.
