Igazából mire a blogig eljutottam, rájöttem hogy nem akarok gondolni azokra a dolgokra, amikről tudnék írni, hanem igyekszem sürgősen szőnyeg alá söpörni (csak úgy egészségesen a problémamegoldás helyett) és igyekezni hogy eszembe se jusson, mert akkor érzem, hogy egy merő görcsben áll az egész testem itt benn (mutogat a tüdőre, szívre, agyra és gyomorra). Úgyhogy inkább nem írom le, hogy mennyire vagyok kiakadva és mi miatt, hanem sürgősen becsukom ezt a lapot, és elfelejtek mindent ma estére, és holnap kezdek olyan pánikot, amit hétfőn sikerült alkotnom. Illetve lehet hogy holnaputánra csúszik a nagy pánik és holnap csak kicsi lesz. Ez majd kialakul. Most pedig close.