Egyébként tegnap azt álmodtam hogy felfedeztek egy új állatfajt, és kimentem megnézni, amikor először bemutatták (érdekes módon alig voltunk vagy 100-an). Tengeri állat volt, kb sehol semmi kutatócsoport vagy újságíró, csak kisétáltunk a partra és egyszer csak egy tudós vagy valaki mondott egy szót, mire az állat előbújt. Először úgy nézett ki mint egy óriási delfin (kb ilyen dinó nagyságú fej jelent meg), majd elkezdte csattogtatni a hatalmas fogait (amiket álmomban határértéknek hívtam, nem, nem ment az agyamra az analízis), majd elkezdett mászni(!) a hatalmas lábain természetesen felém -.-' Ekkor persze elkezdtem hátrálni, de jött tovább, mire hirtelen belezuhantam Bereczki Zoli karjaiba, az egyetlen emberébe, akinek volt lélekjelenléte elrángatni onnan... ezek után felriadtam, egyetlen szóval a fejemben: lamantin. Komoly időbe telt kitalálnom, hogy most ezt a szót én alkottam vagy létezik-e valójában.
Ezek után ma azt álmodtam, hogy színházba mentünk (elvileg Rebeccára, de később átalakult Rómeó és Júliára). Valamiért tök üres volt a színház és úgy nézett ki a nézőtér, mint a moziban, és volt két hatalmas oszlop középen, amitől pont nem láttam semmit. Ezek után megdumáltuk egy bácsival, hogy ő nem kapott a felesége mellé jegyet, ugyan had üljünk már az ő helyükre (egy sorral előrébb). Nagyon örült neki, megtörtént a csere a már futó előadás alatt (!), de még így se láttunk sok mindent. Ezek után láttam meg hogy jééé üres kb minden elöl, megyek előre. Sorról sorra araszoltam guggolva, míg eljutottam egy blokk elejéig, ahol aztán láttam hogy van egy hely, ami valahogy kiemelkedik és onnan k*rva jól lehet látni. Valahogy felszenvedtem magam oda (mert valamiért túl magas volt a szék), és elkezdtem nézni a darabot. Aztán nem igazán értem hogy hogyan, de valahogy a kezembe került az előadásról egy dinamit, aminek ugye jó nagy hangeffektje van és tudtam hogy egy drámai jelenetben szólalna meg. Gyorsan berohantam a színpad melletti kis ajtón, ami a színpad mögé vezetett, hogy minél távolabb kerüljek a nézőtértől. Amikor felrobbant végül, természetesen a színpadon hallatszott, de a nézőtéren nem. Ezek után Vágó Zsuzsi a színpadról először szemrehányóan, majd elnézően nézett be hozzám, majd szerzett egy új dinamitot az előadáshoz, amíg én visszasettenkedtem a helyemre.
Ja olyat is álmodtam hogy volt egy nagyon szép autóm, és kb mindenkinek eldicsekedtem vele (most így télen mindig nagyon akarok xD), aztán mindig közölnöm kellett, hogy de sanos éjszaka még sose vezettem, tehát sötétben nem vállalok fuvart.
