Bohó Boholy bejegyzései

Na most pl. az van, hogy próbálom megemészteni a 8zh 8 nap alatt koncepciót, ami csak annyiból túlzás, hogy 8 nap ugyan, de egyik nap 2 van, tehát van egy szünnapom, meg hétvége what a surprise... és mivel 2 zh-n vagyok csak túl, nem vagyok túl megértő a világgal. és mivel természetesen rengeteget kellene tanulnom, ma képtelen voltam a blog-archívumok olvasásán kívül bármilyen emberi tevékenységre. Viszont mivel nem tuti hogy sikerült 4 órát aludnom a múlt éjjel (Sleepbot szerint 3 óra 25 perc, szóval tuti nem volt 4, kérdés hogy 3 sikerült-e), kicsit fáradt vagyok és vannak dolgok amiket hihetetlenül viccesnek találok; pl ezen olyan jó 10 percig szakadtam: link .
Valamint megyek majd rengetegszer színházba novemberben (3), amik közül van 2(!!) soros jegyem. És nem, én még sose ültem ilyen elöl. 
Az egerem néha csipog, hogy ő inkább mégse hajlandó csatlakozni a laptophoz és mindenféle hisztis hibaüzeneteket küld, másodpercnyi különbséggel és én nagyon remélem hogy az egér rossz és nem valami más gond van... :P
Most hogy itt van az ősz, itt van újra kénytelen voltam előszedni a csizmákat, amikből a laposakat már elnyűttem. vagyis maradt a két magassarkú, amitől az első pár napban azt hittem visszatérek a (közben kilyukadt) edzőcipőre. Most viszont úgy néz ki a lábam megint kezdni megszokni hogy hol kell kialakulnia a bőrkeményedéseknek, és most már csak a néha bokámra törő éles, nyilalló fájdalomról szeretnék búcsút venni.
De a mai fáradtsági szintemen azt sikerült elérnem hogy délután 4kor a következő 4 vegetatív célom volt: eljutni egy mosdóba, italt szerezni, megenni a táskámban lévő kaját valahol és aludni sokat, sokat zavaró tényezők nélkül (lásd család). Úgyhogy nagy a kísértés hogy a jövő hét hétfői napom kollektíven ellógjam ugyanis két órám is elmarad, de menni kell, úgyhogy menni fogok jelen állás szerint (a helyettesítő terv szerint meg miután hazaérek az operaház fantomjáról és sikeresen kicselezek minden útba eső tüntetést [amiről azt se tudom lesz-e]), olyan éjfél körül bezuhanok az ágyba, és mivel délután 4ig senki nem látogat haza, telefonon meg el tudom játszani hogy délután 2kor nem alszom még mindig (pedig de) és tudnék egy rendes 14 órát aludni, ami úgy elég lenne... De persze ebből nem lesz semmi, mert 4re be kell érni az egyetemre, és így tuti nem alszom addig XD

Azért annyi előnye van ennek a fáradtságnak, hogy olyan derűsen szemlélem a megpróbáltatásokat és nincs nyoma se annak a kétségbeesett hajszának, amikor minden elvesztegetett percet bánok, és ami holnap kb ilyenkor éri el majd a tetőpontját.