Most ezt hallgatom rongyosra:
"Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz"
"Monsters are real, and ghosts are real too. They live inside us, and sometimes, they win"
Stephen King.
És amik most igazak:
"Ha egyszer másképp lenne minden, mint ahogyan van,
S nem tudnám, hogy szörnyen nem szabad,
Úgy ölelnélek, de úgy, hogy mindenki lássa,
S azt hiszem, ránk még veszélyes boldogság várna.
(...)
De minden úgy van, ahogy van,
Minden jól van, ahogy van,
Másképp semmi nem lehet,
Ígérem jó leszek!
Minden úgy van, ahogy van,
Minden jól van, ahogy van,
Főbe nem lövöm magam,
Szerelmünk tárgytalan. "
Az előbb hallgattam egy gyereket, aki valamelyik szomszéd lakásban fuvolázott. Pár percre visszarepültem 10 évvel ezelőttre, amikor én készültem az iskolai ünnepségre a műsorral. Mennyire nagy problémát jelentett nekem az akkor, és mennyivel szívesebben lennék az akkori énem helyében :D
Túl sok és túl közel van ahhoz h minden úgy történjen ahogy én akarom...
