Kis helyzetjelentés, magamnak is :D :
Most nem vagyok magányos. Néha persze igen meg szomorú is vagyok, de volt, amikor sokkal meghatározóbb élmény volt a magány. Most összeszedettebbnek, motiváltabbnak látom magam és néha látom az alagút végét.
Tudom, mit kell tennem, és talán most először tudok megbirkózni azzal a ténnyel, hogy nem áll senki mellettem hogy fogja a kezem.
Most úgy érzek mindent, mint egy átmeneti állapotot, és majd valamikor normalizálódik. Most úgy érzem, van erőm végigcsinálni, amit kell, és ha nem megy, van erőm változtatni. Ezt talán még sose éreztem ennyire.
És most ez aktuális: megint...
