Kicsikről, nagyokról. Teltekről, és karcsúakról. Optimistákról és pesszimistákról. A biztonság megszállottjairól, és a veszélyesen élőkről. Az egyéniségekről, a feltörekvőkről és a léhűtőkről. Azokról, akik gondolnak a jövőre. A rövidlátókról, a távollátókról, és az előrelátókról. A föld felett lebegőkről, a földön járókról. Azokról, akik szeretik a meglepetéseket. Éjjel, nappal, úton, útfélen. Dunán innen, Dunán túl. A pusztán, és a Balaton hullámain. Eső előtt, és eső után. Randevúról és családi ebédről. Romantikusokról, azokról akik szeretnek, akik nem, akik szívből, akik igazán. A beilleszkedőkről, a kiemelkedőkről. A tisztalelkűekről, a mosolygósakról, a zárkózottakról, és a boldogságtól ordítókról. Egyedül, kettesben. Együtt a családdal, rólad, és rólam. Rólunk, mindenkiről.
Az olaszliszkai csodarabbit felkeresi Kohn. Elmondja, hogy vitája van Grünnel, s a rabbit kéri, hogy tegyen igazságot köztük. Elmeséli az esetet. A rabbi szó nélkül végighallgatja, s azt mondja:
- Neked van igazad!
Kohn boldogan távozik. Ám félóra múlva megjelenik Grün is. Elmondja, hogy vitája támadt Kohnnal, kéri, hogy a rabbi mondja meg, melyiküknek van igaza. Eloadja az esetet. A rabbi türelmesen meghallgatja, s a végén azt mondja:
- Neked van igazad!
Grün is elégedetten távozik. Ám a bóher, aki mindezeknek fültanúja volt, nem állj a meg szó nélkül: - Rabelében, te Kohnnak is igazat adtál, Grünnek is igazat adtál, pedig két vitatkozó közül csak az egyiknek lehet igaza! A rabbi végigsimogatja hosszú szakállát, s azt mondja:
