Na hazajöttem. Holnap majd mesélek bővebben. Elöljáróban annyi, hogy volt időm gondolkodni. Túl sok is, sajnos. És sorba raktam a társadalmi kapcsolatokat minőség szerint.
Jóban lenni valakivel jó, magányosnak lenni rosszabb. Társaságban magányosnak lenni még rosszabb. De ha összezárnak egy csomó emberrel pár napra, ahol MINDIG, úgyértem minden pillanatban hallod legalább egy valaki hangját, az a legrosszabb. Semmi saját tér. Még az éjszakai krémet is úgy kellett az arcomra kennem, hogy már sötét volt, mert ismeretlen osztálytársaimmal kerültem egy szobába. (Jó nem ismeretlen, de eddig jóindulattal is max a háziról beszélgettem velük (számszerint 4-en voltak)).
