Bohó Boholy bejegyzései

Hihetetlen milyen szépen lehet mosolyogni, amikor éppen 3 tőrt döfnek a szívedbe. S a legrosszabb, hogy minden bántó szándék nélkül. Csak mert elképzelhetetlen, hogy az nekem fájjon. A vicc az, hogy szerintem eszedbe se jutna, hogy nekem ez problémát jelenhet. S gondolom neki se.
De azért mosolyogva bólogatok, igen, hát ez természetes. Miért ne kísért volna el? Igaz, hogy van barátod, aki rohadtuk nem Ő, de igen.
Megértelek, hát hogyne. Ez volt a logikus. Áá. Remélem nem fagyott az arcomra akkor a mosoly, amikor ezt mesélted.

Anyukámtól kérdeztem, hogy mit csináljak majd szalagavató után az afterpartyn, mert nem akarok inni, és mégis mit kezdjek ott magammal, meg különben sem akarok menni stb. Mire ő közölte:
-Hát nem tudom, idd le magad, akkor majd jól érzed magad.
Köszi, Anya XD Más biztos szeretne ilyen anyukát, én szeretnék kérni egy kicsit konzervatívabbat :p

Néha eszembe jut megnézni, hogy jelent-e valamit az álmom. Inkább nem kellett volna, a végén még elhiszem.

HAJCSAT  Érzelem, amit a legjobb meggyőződésed ellenére sem bírsz titkolni.

Én biztos vagyok abban, hogy a két érzelem, amit most el akarok titkolni a suliban, az titkolva is van. Ez a meggyőződésem, az őserdőben vásárolt hajcsat ellenére is.

Néha eszembe jut, hogy az önbizalomhiányosproblémáimmal komolyan el kéne mennem egy pszichológushoz. Aztán eszembe jut, hogy annyi pénzből háromszor annyi időt lehetek egy nyelvtanárnál. Valahogy nem vagyunk ennyire milliomosok. Meg lehet, hogy akkor se mennék el, ha futná rá. Na újabb értelmes bejegyzés by me.

Ma elég filozófikus hangulatban tértem haza a gyógytornáról, ahol meghallgattam egy néni szép történetét az édesanyja haláláról. Tényleg gyönyörű volt, de nem publikálnám, mert azért mégse. Szóval ezután kiléptem az őszbe, bekapcsoltam az mp3-amon egy zongoraszámot, és elmerengtem.
Rájöttem, hogy az őszben mindig benne van valahogy a szelíd szomorúság. A bánat, a búcsúzás, de valahogy szépen. Mindig érezni egy kicsit a sajnálatát a nyárnak, a virágoknak, a zöldnek. Ezt főleg akkor lehet érezni, amikor olyan idő van, mint most.  Kicsit csipős hideg, érezni a tél közeledő illatát. Hallani a nem látható szél által keltett suhogást a levelekkel. Mintha az egész térség, ahol ősz van, visszatartaná a lélegzetét, hogy kifújja majd ránk a hideg levegőt. Minden kis apró fűszál, falevél, bokor és bogyó vár, vár a télre.
Az ősz mindig bekövetkezik, mindig van legalább egy-két nap ősz. Éghajlatváltozás ide, vagy oda, a levelek minden évben lehullanak, és minden évben bejön a hűvös levegő. Még ha olyan hirtelen is, mint idén. Emberek hülyeségei ellenére is.
Lehet, hogy Babits miatt jutnak eszembe ilyen gondolatok. Az állandó változás, az ember-fűszál hasonlat stb.
De van valami varázs abban, ahogy az őszi nap átsüt a levelek között. Meg ahogy múltkor álltam az ablakban, és befújt a szél, lehetett érezni a hideg-illatot. Felülmúlhatatlan.

Az az igazság, hogy egy csomó mindent akartam írni, de egyszerűen nincs időm netezni. Abszurd, nem? XD Szóval írogatom egy papírlapra, majd egyszer bepötyögöm az aktuális dolgokat. Most a legfontosabb közlendőm: Mi az, hogy esett a hó? 

A másik, ami már nem lesz aktuális pár nap múlva: Mi az, hogy nekem múlt és ezen a szombaton is 6 előtt kell kelnem, a családomnak pedig nem? Felháborító. Vagy legalább a busz lenne üres. De nem. Sok hülye ember mászkál reggel fél 7-kor szombaton. Emberek, miért nem alszotok? Kérdem én, aki szintén ott volt a tömegben XD