Bohó Boholy bejegyzései

És igen, elolvastam az ÖSSZES e-mailem. Mindet. És a szobám is rendben van.:) Már csak az RSS-olvasóban felgyülemlett dolgokat kéne elolvasni, de az csak egy óra. És most kikapcsolom a gépet éjfél előtt. Hihetetlen. Jó éjt mindenkinek! :)

K: Szia, Hugh! Rágugliztál már valaha magadra?
Hugh Laurie: Rágugliztam, igen. Nem ajánlom senkinek. Mármint azt, hogy saját magadra ráguglizz, nem rám.

K: Szia Hugh, mikor jelenik meg második regényed a The Paper Soldier (A papírkatona)? IMÁDOM a színészi munkáidat is, ne érts félre!
Hugh Laurie: Köszönöm asszonyom, ön túl kedves – gyakorlok a tükör előtt, mikor senki sincs otthon.

K: Gondolt már arra, hogy rendezhetne egy House-epizódot?
Hugh Laurie: Szeretnék rendezni, ahogy szokták mondani oly sokan, de akkor elveszteném minden jogomat, hogy a kemény munka miatt panaszkodjak – és én imádok emiatt panaszkodni…

K: Van kedvenc botja a sorozatból?
Hugh Laurie: Szerettem a lángos botot. Ez az én bolondságom.

K: Ki volt a kedvenc vendégszereplője?
Hugh Laurie: Mindegyik vendégszereplő csodálatos. Ez a hivatalos kormányzati álláspont.

Hugh Laurie: Nagyon fura önmagadat látni egy plakáton. Nagyon fura. Nem, komolyan: Úgy értem NAGYON fura.

K: szeret vonulni a vörösszőnyegen meg szereti a többi ilyen díjátadós sallangot?
Hugh Laurie: A vörösszőnyeget az ellenségemnek se kívánnám.

:) Hugh Laurie live-chatből. Forrás: doktorhouse.hu

Most kaptam mailben:

Azt hiszem, felkötöm magam... Persze, csak ha minden kötél szakad.

Már majdnem megvettem a "Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne jó.

Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű .

Egy tetőablakot csináltattam a lakásomban. A felettem lakók erre dühösek lettek.

Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.

Érdekes a startmenü fentről jött lefelé.
Komolyan ezekkel a bejegyzésekkel fogok díjat nyerni.

Az elmúlt 20 percben megittam 1,5 l vizet. Pedig nem is voltam szomjas. Érdekes. És még mindig van 40 e-mailem.

Nem, sajnos nem tudom megérteni az új "Robert Pattinson-lázat". Mindenhol belefutok az ő képeibe, a rajongó-oldaliba, pedig a közelében sem járok semmi Alkonyat, vagy épp a színész témájához. Oké, olvastam a könyvet, nagyon tetszett. Láttam a filmet, az pedig nagyon nem tetszett. Persze mindenkinek egyéni véleménye, és amúgy is van egy olyan defektem, hogy soha nem bírom azokat a pasikat, akik aktuálisan kedvencek. Vagy nem tudom. Mindegy, szeretnék kicsit kevesebbet találni Pattinsonról a neten.

Na suliig le kell dolgoznom a felgyülemlett e-mail mennyiséget, ma (ill. már tegnap) kb 100-at elolvasnom (az a sok hírlevélXD), de még mindig van 95. Június 30-ig visszamenőleg. De már júliusig eljutottam. Éljen.

1848 kép van a Letöltések mappámban. Lehet, hogy a helyére kéne pakolni őket. Hát ma már biztos nem.

Nemrég bejárták a világot a legsikeresebb golfjátékos, Tiger Woods közel ezer négyzetméteres, Óceánra néző, hat hálószobás, öt fürdőszobás, 24 karátos arannyal futtatott kiegészítőkkel megspékelt lakásának fotói. A Maui-n található birtokhoz többek között két spa, média- és játékszoba, az Óceánra néző tornaterem, összesen huszonkét plazmatévé, ínyenckonyha és LED világítással kiegészített, harminc férőhelyes kanapé is tartozik.

Azért jó lehet, annak akinek erre is van pénze :) Forrás: hg.hu

Where the Hell is Matt?

"Imádom Angelina Jolie-t. Erős, de imádnivaló, és a hírnevét jó dolgokra használja, hogy változást hozzon a világban. Sokban hasonlítunk egymásra.”
„Nem hiszem, hogy valaha is volt hozzám hasonló, aki fennmaradt. És én fent fogok maradni.”
„Azt szeretném, ha Marilyn Monroe és Diana keverékéhez hasonlítanának.”
„Sok ember álmodozik rólam.”
„Marketing-géniusz vagyok.”

Paris Hilton

Ez kihagyhatatlan volt :) Forrás: nana.hu

Múltkor azt álmodtam, hogy egy elég jól kivágott, feszes pirosas színű felsőben voltam, amin fekete csíkok voltak, és felül ilyen selyem bevonatú volt, ami csillogott. Na, hát ez az, amit biztosan nem vennék fel soha. Közben pedig az egyik évfolyamtársamnak mutogattam (akivel kb. kétszer beszéltem, szóval nagyon reális), hogy mondja meg milyen színű. Ugyanis olyan volt, hogy ahogy fordultam úgy váltott át a bíborból rózsaszínre, onnan bordóba, majd pirosba. Na nem így varázsköpeny szerűen, hanem egyszínű maradt végig, csak a fény miatt volt felismerhetetlen színű.
Na hát ez egy érdekes bejegyzés lett.

Jó tudom prűd vagyok meg konzervatív de azért nekem még furcsa. Furcsa az, hogy a mellettem ülő utasok a vonaton (,akik ELTE-gólyák voltak: tanítóképző szakon) azt sajnálták milyen kevés fiú volt, mert milyen jó lett volna nem csak úgy kettesével, hanem igazi nagy orgiákat tartani. Hát jó.

Kicsit késve, de azért...Üzenetem a MÁV-nak. Augusztus 26-a még nem téli menetrend, legalábbis a 32°-os hőségben, tűző napon, teli vonatban nem éreztem azt, hogy kevesen lennénk, ezért kis vonatokon kell utaznunk.

A kutyámnak van egy sebe a szája alatt, ezért kicsit le kellett nyírni ott a szőrt. Most úgy néz ki, mint egy fülesbagoly.
 

Az előbb meglöktem magam véletlenül a labdámon (mert én ilyenen ülök ám), és bevertem a térdem. Közben a fejhallgató kicsúszott a kezemből, és ráesett a fejemre. Most mondja valaki, hogy nem vagyok béna.

A Trevi-kút Róma legnagyobb szökőkútja, 26 méter magas és 20 méter széles. A babona szerint aki aprót dob a vizét, legalább egyszer még visszatér Rómába. Ahogy az lenni szokott, az emberek dobálják is bele a pénzt becsülettel: a vizét naponta kell tisztítani, és esténkét több ezer eurót halásznak ki belőle!

Hát... Adhatnának belőle :)

Újabb könyvbeszámolót tartok. Most sem lesz túl hosszú, de azért egy bejegyzést megtölt. Orwell: 1984. Kötelező olvasmányként kezdtem azal a keesrű szájízzel, ahogy ezt szokás. hiszen szeretk olvasni, persze, csak azt nem, ha kötelező.

Negatív utópia. Nagyon. Apukám olvasta, közölte, hogy minimum egy hét. Rágódni fogok rajta. 3 nap alatt végeztem vele, mert őszintén szólva maga a regény témája az borzasztó, főleg ha elképzeli az ember. De jól van megírva, és nagyon érdekes.
Két részlet:

"Manapság majdnem minden gyerektől félni kellett. S az volt a legszörnyűbb, hogy az olyan szervezetek segítségével, amilyen például a Kémek, módszeresen nevelték őket kormányozhatatlan kis vadakká, de úgy, hogy még ez sem ébresztett bennük hajlamot a Párt fegyelme elleni lázadásra. Sőt: imádták a Pártot, s mindent, ami kapcsolatban volt vele. A dalok, a felvonulások, a zászlók, a táborozások, a játék puskákkal való gyakorlatok, a jelszavak üvöltözése, Nagy Testvér imádása - mindez valami pompás sportféle volt a számukra. Minden vadság szabadon kitörhetett belőlük - az Állam ellenségei, a külföldiek, árulók, szabotőrök, gondolatbűnözők ellen. Szinte általános volt, hogy a harminc éven felüliek féltek a saját gyermekeiktől. És okkal, mert alig telt el hét, hogy a Times ne közölt volna cikket arról, hogyan hallgatott ki valamelyik kis besúgó - rendszerint "gyermekhősként" emlegették őket - valamilyen kompromittáló megjegyzést, amiért aztán feljelentette szüleit a Gondolatrendőrségnél."
 

"A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani - mindent. Már le is törtük azokat az eszméket, amelyek a Forradalom előttről maradtak fenn. Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülő, férfi és férfi, férfi és nő között. Senki sem mer többé bízni feleségben, gyermekben, barátban. A jövőben nem is lesznek feleségek és barátok. A gyerekeket megszületésükkor elvesszük az anyjuktól, mint a tojásokat a tyúktól. A nemi ösztönt gyökerestül kiirtjuk. A nemzés évenként megismétlődő formaság lesz, mint az élelmiszerjegyek megújítása. Az orgazmust megszüntetjük. Neurológusaink most dolgoznak rajta. Nem lesz hűség, csak a Párt iránt. Nem lesz szeretet, csak Nagy Testvér iránt. Nem lesz nevetés, csak a megsemmisített ellenség fölötti diadal kacaja. Nem lesz művészet, irodalom, tudomány. Ha egyszer mindenhatók vagyunk, nincs szükségünk többé tudományra. Nem lesz különbség szép és rút közt. Az élet folyamatában nem lesz semmi érdekes, semmi szórakoztató. Kiirtunk minden versengési kedvet. De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."

Kicsit utána olvastam wikipédián is: Eredetileg Orwell a The Last Man in Europe (Az Utolsó Ember Európában) címet adta e regényének, de a kiadója, Frederic Warburg, változtatást javasolt a nagyobb sikert elősegítendő. Orwell nem ellenezte a javaslatot.
Hát nem tudom. Nekem jobban tetszik az eredeti cím még előtte is jobban tetszett volna, de így a könyv után egyértelműen ez tetszik jobban.
Nagyon érdekes könyv volt, ajánlom mindenkinek, aki még esetleg nem olvasta. És annak is, aki igen.
 

Ez is megy a fejemben. Pedig jó pár éve láttam a filmet. És csak most jutott eszembe rákeressek youtube-on:

Öcsémnek olvastam mesét, és a következő mondtattal találtam szemben magam.
Bizony, már békának lenni sem könnyű ezen a világon!
Hát, bizony...

A word szerint van olyan szó, hogy izzadtsággól. Hmm.

Egyébként ez megy a fejemben.

Felújított verzió itt: Katt

Vasárnap délután literszámra ittam a vizet a furcsa érzés miatt, mintha ki lenne száradva a torkom. Egy-két óra után zseniálisan rájöttem, hogy nem kiszáradt, hanem fáj. Pedig ezt már hónapok óta nem tette. De a kapcsolási időm rekordsebességű volt. Jó, be is náthásodtam, de csak kicsit, kit érdekel, mondtam magamban. Na hát érdekelt éjjel, nem is kicsit.
Akit nem érdekel az éjjeli haláltusám a szép kis tüneteimmel, ugorjon egy bekezdést.
Szóval lefeküdtem, kicsit náthásabb voltam, semmi gond. Aztán kiderült, hogy a kicsit náthásabb azt jelenti, hogy aludni nem tudok, mert állandóan tüsszögök, folyik az orrom. Jó, ezt úgy eljátszottam két-három órán keresztül, aztán aludtam egy keveset. majd kb. két óra múlva ébredek, hogy ráz a hideg. Mondom remek, igazán örülök neki. Ezzel úgy hajnali hatig elvoltam, mert lázam nem volt. Viszont néha a fogam vacogott a hidegtől, néha pedig olyan melegem volt, hogy az izzadtságtól kis piros pöttyök jöttek az arcomra. Aztán a gyomrom is kavarogni kezdett, és kétszer nagyon szépen ki is jött belőlem minden. Konkrétan minden víz is. Rájöttem, hogy a szervezetem méregtelítése tökéletes. Jött ez ilyen formában, miközben izzadtam, és óránként jártam pisilni, és folyamatosan folyt az orrom. Tudnám, honnan jött ez a sok lötty ki. Miután visszafeküdtem megértettem azt, amit soha nem értettem a könyvekben. megvizsgáltam mi mindenem fáj. És tényleg testrészről testrészre kellett mennem, hogy rájöjjek, az a tompa érzés honnan jön. Ezt kétszer játszottam el kb. egy óra különbséggel, első alkalommal csak a hátam fájt (a feldúcolt párnát nem szereti a gerincem), második alkalommal rájöttem, hogy mindenem fáj.
Közben persze aludni akartam, és ezzel a hátsó szándékkal is vettem be a dedalont, de hát az is kijött minden mással együtt. Ezért új taktikához folyamodva el akartam unni magam. Azzal szórakoztam először, hogy az ország-város játék témáival kezdtem el az ABC-t. Azt hiszem a D-ig jutottam, mert rájöttem, hogy ez nagyon nem működik, mert túl fáradt vagyok hozzá. Aztán eszperente nyelven kezdtem magamban szenvedni. Hú, hogy is volt?
Elegem lett, mert e perc teljesen elcseszte rendes helyzetemet. (egy tagmondattal hosszabb volt, de elfelejtettem) Aztán azt a mondatot próbáltam átültetni a többi magánhangzóra, és rájöttem, hogy az e betű a legjobb. A többivel ugyanis nem ment. Aztán még félóra szenvedés és aludtam is.
 

Rájöttem, hogy azért tényleg van abban valami: Madarat tolláról, embert barátjáról. Kutyát pedig gazdájáról. Kint van az egész család, süt a nap, délután van, semmi oka nincs senkinek a fáradtságra. Én az asztalra dőlve, becsukott szemmel pihenek, kutyám pedig a hintán fekve, becsukott szemmel pihen. Körülöttünk pedig zajlik az élet.

Lehet, hogy nem kéne megbotránkoznom, de akkor is. Ott van egy hatalmas park, egy üres utca, egy üres tér. Mégis hol ülnek le a bezsongott,hangosan röhögő fiatalok? A templom előtti lépcsőkön. Miközben bent ment a mise. Tudom, hogy nincs benne semmi, de akkor is.