Ketten beszélgettek mögöttem:
-Naa gyere el a XXX- busszal. (nem emlékzem már a számra)
-Dehogy megyek, sokat kell gyalogolni.
-Légyszii!Csak most az egyszer!
-De neem.
-Csak az én kedvemééért!
-Oké, legyen.
-Áh, köszi, köszönöm!
Hátranéztem, és igen. Két huszonéves fiú(!) beszélgetett.