Mindenkinek vannak napok, percek az életében, amit örökre szeretne kitörölni az emlékeiből.
Hát nekem a mai nap volt az, amire soha de soha többet nem akarok emlékezni.
Megbántani egy olyan embert, akinek tényleg csak annyit tudsz mondani, hogy "köszönöm". Megbántani akaratlanul, figyelmetlenségből.
S amikor ott állsz az utcán délelőtt, s elmondja, hogy bántja, csak tátogsz. Tátogsz, hiszen olyan egyértelmű. Megdöbbensz a saját kicsinyességeden, hiúságodon, önsajnálatodon, a határtalan emberi hülyeségen, amely végül téged is elért.
Miközben szabadkoztam jöttem rá, hogy nem használok olyan súlyos szavakat, hogy eskü. Most mégis esküszöm, hogy nem szándékosan tettem, és tényeg nagyon sajnálom. Nagyon-nagyon sajnálom.
