Kicsikről, nagyokról. Teltekről, és karcsúakról. Optimistákról és pesszimistákról. A biztonság megszállottjairól, és a veszélyesen élőkről. Az egyéniségekről, a feltörekvőkről és a léhűtőkről. Azokról, akik gondolnak a jövőre. A rövidlátókról, a távollátókról, és az előrelátókról. A föld felett lebegőkről, a földön járókról. Azokról, akik szeretik a meglepetéseket. Éjjel, nappal, úton, útfélen. Dunán innen, Dunán túl. A pusztán, és a Balaton hullámain. Eső előtt, és eső után. Randevúról és családi ebédről. Romantikusokról, azokról akik szeretnek, akik nem, akik szívből, akik igazán. A beilleszkedőkről, a kiemelkedőkről. A tisztalelkűekről, a mosolygósakról, a zárkózottakról, és a boldogságtól ordítókról. Egyedül, kettesben. Együtt a családdal, rólad, és rólam. Rólunk, mindenkiről.
Igen, ilyenkor kell locsolni az utakat. Komolyan olyan hangja van, mintha forgószél söpörne végig az utcán. Tegnap is néztem éjjel, hogy mi a frász ez, erre ma nem csinálja újra?
