Bohó Boholy bejegyzései

Tegnapelőtt éjjel úgy fél 3 körül sikerült átélnem milyen vékony határ húzódik az inspirált tettvágy és a teljes depresszió között. Érdekes volt.

A buszon lévő negyvenes nő, aki szép blézerben feszített, másodszorra már sokkal érdekessebben festett. A haja vörös volt, de random módon elhelyezett világosabb foltokkal, körmei ki voltak festve (láb- és kéz-) és mind-mind eltérő színűek voltak.20 szín kavalkádját csodálhatta meg a busz közönsége.  Hm.

A Szigetben az is szuper, hogy nem elég, hogy egész nap szól a dübörgő zene (ami még mindig nem azt jelenti, hogy tudnám hallgatni, azt ami érdekel), hangosabban minn tavaly (bár egész sok üres óra akad, meglepően sok), hanem az is jó, hogy összegyűjthetem egy bejegyzésbe, hogy mindenféle részegeket hallgatok minden éjjel elmenni az ablakunk alatt.
Volt már angol, olasz, német, és ha jól ismertem fel, akkor finn. Énekeltek már Bevagyok rúgvát, Menyország touristot és valami igen érdekes kornyikálást tegnap, amit sehogyan nem tudtam beazonosítani.
De talán a legjobb csoprt az autóriasztók-hangját utánzó csoport volt. Igen, élethűen csinálták, amíg el nem röhögték.