Kissé szét vagyok esve. S a kissé nem elég kifejező. Az elmúlt 5-6 napban levegőt venni se jutott időm, és én ezt nem szeretem. Azt szeretem, ha sok dolgom van, de azok olyanok, amiket szeretek. Vagy azt, hogy nincs semmi dolgom. De az, hogy 3 napig gépet bekapcsolni nincs időm, olyan dolgok miatt mint ilyen vizsga, olyan zh, ilyen kellemetlen találkozás, olyan kötelesség, azt utálom. Én szeretek itthon eltűnni a szobámban világ elől minden hétvégén egy nap, egy könyvvel vagy éppen csak nettel a kezemben.
Utálom, hogy úgy érzem, nincs semmiben döntési lehetőségem. Hogy úgy érzem az elvárások szétszakítanak. Hogy miközben ki akarok tartani az egyetemen, és igenis bent maradni és nem feladni, mindenhonnan azt hallom, hogy de miért nem mész át olyan helyre ahol könnyebb. De hát miért? Átmehetek könnyebb helyre, és kezdhetem elölről. De akkor minek ment le már egy hónap? Igenis, helyt akarok állni, és azt akarom, hogy azt mondják meg tudom csinálni. A fejemben mindig meg vannak a kis hangok, hogy add fel, ne csináld, a környezetem pedig általában pont az ellentétét mondogatja, így a bennem lévő másik hangocska azt mondja, hogy de igenis megcsinálod. Nem érzem magamban (még) azt az erőt, hogy csak a halk kis hangocska a fejemben mondogassa azt, hogy képes vagy rá, s ezért tényleg sikerüljön,
Közben pedig túl akarom élni, hogy minden este 10kor bezuhanok az ágyba, alszom 8 órát, és másnap nem tudok felkelni a kimerültségtől.
El akarom intézni azokat a dolgokat, amiket el kell intéznem, de egy mailt is lusta vagyok megírni a fáradtságtól.
Szeretném visszakapni a számítógépemet (aminek az informatikai karra való beiratkozásom után egy héttel sikerült elromlani, így laptoppal szenvedek).
Még mindig el akaorm olvasni a kupacban álló könyveket, ruhákat, színház- és koncertjegyet akarok venni a nem létező pénzemből. Le akarom tenni a nyelvvizsgát, rendesen akarok blogolni. El akarom olvasni a feedeket, az e-mailjeimet, lementeni a képeket, amiket le akarok. Meg kéne tudnom ki lett a polgármester, bár nem nagy kéréds, de hivatalosan akor is tudnom kéne. Be akarom még mindig pótolni a sorozataimat, és közben nem akarom elhanyagolni az itthoni tendőimet, a barátaimat vagy csak saját magamat annyiban, hogy kiírjam magamból azt, ami épp történik. Mert nekem az kell, hogy leírjam, és később újraolvashassam.