kicsit nem tudom eldönteni, hogy teljesen szét vagyok esve vagy tejesen rendben vagyok
-akartam írni fél perce. De a barátnőmmel való beszélgetés alapján sztem teljesen szét vagyok esve.
Vagy lehet az hogy óránként változik ez az állapot? Mert néha úgy minden rendben van és minden olajozottan megy, aztán durr minden olyan nehéznek és ellenségesnek és hidegnek tűnik. És a legrosszabb hogy ezekre a "gonosz" dolgokra, amik a minden-olajozottan-megy állapotomat elrontják, tök semlegesen tekintek, és csak legyintek egyet hogy "persze, miért ne történ volna meg ez is"...
És vannak percek/órák amikor motivált vagyok, tanulok meg takarítok meg tök sok emberrel beszélgetek és olyan teljesértékűnek érzem magam. Meg vannak amikor azon gondolkodom hogy mi értelme van ennek az egésznek, és mennyire k*rva jó élete lehet annak aki hivatásosan foglalkozik a zenével és egész nap az a feladata(!) hogy zenéljen. Hát milyen jó dolog az már. Mert mellette meg vagyok én, hogy ülök kétségbeesve a gép előtt hogy úristen mi az a konstruktor meg csomag meg osztály meg még egy for ciklust se tudok megírni ebbe a nyelvbe és különben is mindenből megbukom. Szóval nem tudom mi van. Ezekben a percekben pedig épp a sötét-szakaszt élem át.