Bohó Boholy bejegyzései

Láttam ma egy csajt,aki nagyon "menőn" volt öltözve. Testrefeszülős párducmintás nadrág, térdig érő bőrcsizma, bőrtáska, bőrkabát stílusosan, hogy kilógott a dereka, bizony a megfázás is divat. Persze szuper frizura, smink, cigi a kézben, és sugárzott róla, hog ő olyan igazi városi csaj. A párducmintás sálja pedig hátracsúszott és a kabát alól úgy lógott ki, mintha nőtt volna egy farkincája. Hát ez is feldobta a napom. XD

Azért csatlakoztam facebookon ahhoz a klubhoz, hogy "Tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok".Mert hát ez így van. XD

Ma (illetve tegnap) volt egy óra, amikor tényleg azt éreztem, hogy oké, most minden rendben van. Mert szépet álmodtam (<3), mert sütött a nap, mert meleg volt, mert csiripeltek a madarak, mert kialudtam magam és úgy döntöttem nem érdekel, hova vesznek fel. Azóta azért visszatértem egy normál állapotra, amikor még mindig örülök mindennek, de nem vigyorgok folyamatosan, amit nem is értek pontosan miért volt. XD

Úgy döntöttem akkor leszek elégedett, ha nem verselemzések, fordítások és szótárak, hanem regények vannak körülöttem. Ha már nem lesz 700 olvasatlan e-mailem és 700 olvasatlan feedem. Ha már nyugodt lelkiismerettel tudok lefeküdni aludni akár este 8-kor, hogy igen, nincs semmi olyan dolgom, ami nem érne rá holnapig. Ha úgy kelek fel szombat reggel, hogy igen, ma semmi, de semmi dolgom nincsen. Ha már nem lesz mindig megnyitva valami a gépen, ami tanulással kapcsolatos. Ez az idill <3.
I love my last year. Nem tanultam semmit előre.
 

Én magasabbnak emlékszem magam. - közöltem az imént a tükörképemmel.

 Az a baj, hogy én eddig abszolút hűséges voltam a firefoxhoz, de most meg akartam nézni, hogy milyen a chrome. És hát gyorsabb, és nekem jobban tetszik... Micsoda dilemma.. Mit fogok használni? *-)

-Ma nem tanulok olaszt... Sztájkolok, nem ezen az egy napon múlik.
-Szerintem se.
-Csak megoldok egy tesztsort..meeg legalább át nézem a 10. fejezet szavait.. És egy fordítást azért megcsinálok...
-Szóval ez a nem tanulás?
-Hát..igen.
 

Hiába csak ezüstérmes Evgeni Plushenko, nekem akkor is ő marad a kedvencem. <3 Áh, hihetetlen ez az ember! :)

Itt van a négy évvel ezelőtti szabadprogramja:

Hát igen, nem hiába nyert akkor aranyérmet :)
Itt pedig a legnézettebb videója youtubeon. Vajon miért? :)

Két dal megy a fejemben, amit elég nehezen sikerült beazonosítanom XD. Ugyanis remekül összekevertem a Macskákból az Éjfél-t, illetve a Szentivánéji álomból a Minden szólam együtt szól-t.

Ezt pedig most találtam facebookon. (ja igen, közben függő lettemXD)

"I didn't fall, I was testing Gravity... it still works."

Tudom, hogy mindenki ismeri, de az előző gondolatomról jutott eszembe (nagyon igaz most ez számomra).

"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
  A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
   Egymásról azt hisszük boldog talán,
   S irigykedünk egy-egy boldog szaván.
   Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
   Gondolatai tiszták, s szabadok.
   S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
   Hogy könnyei égnek csillogó szemében.
   Különösek vagyunk mi emberek,
   A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
   Hazugság az egész életünk,
   Hisz akkor sírunk, ha nevetünk."

MSN: Ne aggódjon, nem szólunk nekik, ha figyelmen kívül hagyja őket.

Örülök, hogy figyelnek a lelki világomra. XD

Elegem van az életemből. Valaki nem akar egy hónapra cserélni? XD Jó, mondjuk utána kérem vissza egy nyelvvizsgapapírral.

Tegnap pedig a műkörmös, szőke hajú postáskisasszoony kezében tűnt el a boríték, amely a jövőmet tartalmazta.

Olyan könnyű a gyerekeknek. öcsém simán elkezdhet hisztizni, hogy ő nem akar gyógytornára menni, és utálja és nem bírja elvilselni. Hát én is így vagyok a nyelvórával, de azért 18 évesen csak nem csaphatok patáliát, hogy egyszerűen nem bírom elviselni a stresszt, amit a közeledő nyelvvizsga jelent. Nem és kész.

Nem tudom azért nekem mégis csak fura, hogy adott két ember, akiket ismerek. Tudom, hogy magyarok. Ennek ellenére angol oldalon angolul kommunikálnak egymással, miközben tudják egymásról, hog magyarok. Tudom, hogy angol oldal, nyilván én is úgy írnék oda, de akkor is furcsa. Ahogy ez a bejegyzés is.

Azt álmodtam hogy vámpírok vagyunk, és el kell tenni láb alól az öcsémet. Ki tudja miért, de valamiért a családból kellett megtenie valakinek, de egyszerűen képtelen voltam "végignézni". Felébredtem, de előtte még álmomban sikoltottam egyet, hogy ne. Szörnyű élmény volt.

Ketten beszélgettek mögöttem:

-Naa gyere el a XXX- busszal. (nem emlékzem már a számra)
-Dehogy megyek, sokat kell gyalogolni.
-Légyszii!Csak most az egyszer!
-De neem.
-Csak az én kedvemééért!
-Oké, legyen.
-Áh, köszi, köszönöm!

Hátranéztem, és igen. Két huszonéves fiú(!) beszélgetett.

Igazából én aludni szeretnék. Ez a nagy vágyam per pillanat.

Áh, új kedvencem <3:

https://www.youtube.com/watch?v=gAB0MKbqKJI

(nem tudom beszúrni *elfelhősödött arc*)

Ez nagyon nagy xD

Vegyem célzásnak, hogy apukám a szobám ajtaja előtt sorfalat készített műanyag, 1,5 literes flakonokból?

-De erről nem beszélünk.
-Mégis mennyire nézel hülyének engem?
-Most? Teljesen.
-Szerintem nem érted, mit mondtam.
-Szerintem te nem érted mit mondtam.
-Én értem, amit mondtál, szerintem te nem érted, amit én mondtam.
Csend.
-Hát ezt megbeszéltük.
Ajtók csukódnak.

Készülni kéne a nyelvvizsgára, készülni kéne az érettségire. Ki kéne dolgozni a tételeket. Tanulni kéne a jövőheti dolgozatokra, előkészíteni a jövőheti kiselőadást. Rendet kéne rakni a szobában, elpakolni a kupacokat a földről. Ki kéne vinni a narancsleves dobozokat, amik állnak sorban az asztal alatt. Ki kéne szortírozni a ruháimat, amiket nem hordok. El kéne menni igazolványképet csináltatni. A ruhára félretett pénzemből ruhát kéne venni. Ki kéne tölteni azt a k**** jelentkezési lapot. Előtte végig kéne gondolni mit és hogyan akarok megjelölni, és befizetni a csekket. El kéne olvasnom azt a tucatnyi könyvet (17), amit kölcsönkaptam/kivettem a könyvtárból azzal hogy A: végre eszembe jutott, hogy ki akarom venni, vagy B: jaj mióta ki/meg akarom venni, és soha nincs bent, most muszáj kivennem. Digitalizálni kéne a képeket, amiket kölcsönkértem. Meg kéne nézni a kölcsönkért DVD-ket. Meg kéne tanulni programozni. Ki kéne írtanom a maileket, amik lassan az 500 olvasatlant közelítik meg. El kéne olvasni az RSS-feedjeimet, helyre kéne tenni a könyvjelzőimet.

Közben pedig mosolyopgni kéne, aludni és bólogatni, hogy szép az élet.
Nos igen, mosolyogjunk. Don't worry...
 

Itt szeretném jelezni, hogy nem csak turulmadárral, árpádsávos zászlóval lehet hirdetni, hogy valaki magyar, hanem így is. (mondom ezt elolvasva egy olyan cikket, amitől az egekbe tud ugrani a vérnyomásom...)

vagy így is lehet:

de így SEMMIKÉPPEN: 

Hihetetlen, hogy az emberek mennyire nem képesek gondolkodni, mennyire nem tudnak tanulni a történelemből, és mennyire, mennyire tájékozatlanok tudnak lenni. Áh. És nem, nem dühöngtem még ki magam. De itt inkább befejezem.