Bohó Boholy bejegyzései

Ezt pedig most találtam facebookon. (ja igen, közben függő lettemXD)

"I didn't fall, I was testing Gravity... it still works."

Tudom, hogy mindenki ismeri, de az előző gondolatomról jutott eszembe (nagyon igaz most ez számomra).

"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
  A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
   Egymásról azt hisszük boldog talán,
   S irigykedünk egy-egy boldog szaván.
   Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
   Gondolatai tiszták, s szabadok.
   S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
   Hogy könnyei égnek csillogó szemében.
   Különösek vagyunk mi emberek,
   A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
   Hazugság az egész életünk,
   Hisz akkor sírunk, ha nevetünk."

MSN: Ne aggódjon, nem szólunk nekik, ha figyelmen kívül hagyja őket.

Örülök, hogy figyelnek a lelki világomra. XD

Elegem van az életemből. Valaki nem akar egy hónapra cserélni? XD Jó, mondjuk utána kérem vissza egy nyelvvizsgapapírral.

Tegnap pedig a műkörmös, szőke hajú postáskisasszoony kezében tűnt el a boríték, amely a jövőmet tartalmazta.

Olyan könnyű a gyerekeknek. öcsém simán elkezdhet hisztizni, hogy ő nem akar gyógytornára menni, és utálja és nem bírja elvilselni. Hát én is így vagyok a nyelvórával, de azért 18 évesen csak nem csaphatok patáliát, hogy egyszerűen nem bírom elviselni a stresszt, amit a közeledő nyelvvizsga jelent. Nem és kész.

Nem tudom azért nekem mégis csak fura, hogy adott két ember, akiket ismerek. Tudom, hogy magyarok. Ennek ellenére angol oldalon angolul kommunikálnak egymással, miközben tudják egymásról, hog magyarok. Tudom, hogy angol oldal, nyilván én is úgy írnék oda, de akkor is furcsa. Ahogy ez a bejegyzés is.

Azt álmodtam hogy vámpírok vagyunk, és el kell tenni láb alól az öcsémet. Ki tudja miért, de valamiért a családból kellett megtenie valakinek, de egyszerűen képtelen voltam "végignézni". Felébredtem, de előtte még álmomban sikoltottam egyet, hogy ne. Szörnyű élmény volt.

Ketten beszélgettek mögöttem:

-Naa gyere el a XXX- busszal. (nem emlékzem már a számra)
-Dehogy megyek, sokat kell gyalogolni.
-Légyszii!Csak most az egyszer!
-De neem.
-Csak az én kedvemééért!
-Oké, legyen.
-Áh, köszi, köszönöm!

Hátranéztem, és igen. Két huszonéves fiú(!) beszélgetett.

Igazából én aludni szeretnék. Ez a nagy vágyam per pillanat.

Áh, új kedvencem <3:

https://www.youtube.com/watch?v=gAB0MKbqKJI

(nem tudom beszúrni *elfelhősödött arc*)