Bohó Boholy bejegyzései

Az a baj, hogy elvesztettem a rajongásomat az angol nyelv iránt. Különben biztos nem szenvednék ennyit egy sima fogalmazással.

Komolyan mondom ez a folyamatos aláfestőzene, elnyomja az embert. Illetve engem biztos. Most, hogy bekapcsoltam a saját zenémet, ami lenyomja a kinti duruzsolást( pedig ez még Tankcsapda, ezt még el is hallgatom szívesen), máris + 10% kedvem lett, ami azért elég jó, lassan közelítek a normális állapothoz.

A Sziget hangos. Akkor is neki kell állnom a házinak. Gyakorolnom kéne a speakinget is. Rossz kedvem van. Zenét akarok hallgatni (amit én akarok, és nem a szigeteset). Aztán aludni csendben. És holnap nem menni sehova. Se órára, se boltba, se találkozóra. Nyaff.

Rá kéne vennem magam az angol házimra. Hmm. Egyelőre nem látok túl sok esélyt rá.

Később: Tényleg nem megy. Lusta vagyok.

Apukámat megszívatta az automata. Ötvenezret vett ki az ATM-ből. Ezresekben kapta.

Érdekes, hogy a szobámban lévő kisebb könyv, és ruha kupacok közötti átjárón való túljutáshoz, hogy kell mozogni. Fejleszti az egyensúlyérzéket. Komolyan.

Voltam a FSZEK Központi Könyvtárban. Keresek egy könyvet. Irány a gép. Katalógus. Bent van, két példány. Keresem, nincs sehol. Most akkor hogy van ez? A helyét megtaláltam. Sok szép másik könyv volt ott.

Sajnos az az érzésem kaptam ingyen Sziget hetijegyet, sőt extrába még a próbákat is hallhatom. Kényelmi szolgáltatás pedig, hogy a gép előtt ülve, vagy az ágyban fekve is hallható az épp eléggé zavaró, de éppen nem élvezhető zene. Köszönöm szervezők. -7 éjszaka alvás.