Bohó Boholy bejegyzései

Itt egy kis írás, hogy mi budapestiek, mit is "szeretünk" a BKV-ban. Én jókat nevettem rajta, tessék elolvasni: BKV-figyelő

Érdemes egy-két kommentet is elolvasni, abban is van egy-két jó ötlet.
Pl.:Tetszik, hogy a BKV gondol a kisgyerekekre: minden megállóban ott van az esti meseként szolgáló menetrend.

Az elmúlt két hétben kiderült számomra, hogy nem baj, hogy nem nézek híreket. Mert most voltam nyaralni, ahol folyton politika, meg hírek folytak még a csapból is. Ma már a fejemre szorítottam a párnát, amikor meghallottam huszonhatezredszerre ugyanazt a hírt, mert az olyan izgi, el kell mesélni mindenkinek. Nem értek egyet azzal, hogy ha nyavalygunk, pl. azon, hogy XY 100 milliós végkielégítést kapott, attól bármi is jobb lesz. Jó persze szenvedhetek ezen, de szerintem elég ezt az egészet tudomásul venni és aztán tovább lépni. Pont.

Egyik MSN-partnerem kiírása:
Semmi sem veheti el ma a kedvem, elkezdődhet a hét de majd csak kedden

Ezt az öcsém mondta:

Nekem az orrom fárad el először. Vagy a fogam. De az orrommal szokott kezdődni. Úgy érzem, mintha álmos lennék ott bent.

Elolvastam a Gyűrűk ura trilógiát két hét alatt. Aztán megnéztem a filmeket, két nap alatt (pontosabban 28 óra alatt). Hozzátenném, hogy a film az 10 és fél óra volt, mert 3-ból 2 az bővített volt, úgyhogy második nap végére már annyira fáradt volt a szemem, hogy lecsukni nem bírtam. Nem tudom éreztétek-e már, hogy pattog a fáradtságtól a szemetek. Na nekem azt csinálta.
Mindegy, csak azt akartam mondani, hogy akár film, akár könyv, egyiknél sem álltam meg könnycsepp nélkül.

Na most hogy nem jelentkeztem 11 napig, elég sok dolog jutott eszembe, hogy áá, ezt fel kéne írni a blogra, de azért más gépét mégse használom erre. A végén még megtalálná, és elolvasná hogy miket írogatok. XD
Úgyhogy lesz egy pár bejegyzés, meglehetősen sok elgépeléssel, mert kicsit koordinálatlan vagyok (épp az imént haraptam bele az ujjamba a kenyér helyett). :)