Újabb könyvbeszámolót tartok. Most sem lesz túl hosszú, de azért egy bejegyzést megtölt. Orwell: 1984. Kötelező olvasmányként kezdtem azal a keesrű szájízzel, ahogy ezt szokás. hiszen szeretk olvasni, persze, csak azt nem, ha kötelező.
Negatív utópia. Nagyon. Apukám olvasta, közölte, hogy minimum egy hét. Rágódni fogok rajta. 3 nap alatt végeztem vele, mert őszintén szólva maga a regény témája az borzasztó, főleg ha elképzeli az ember. De jól van megírva, és nagyon érdekes.
Két részlet:
"Manapság majdnem minden gyerektől félni kellett. S az volt a legszörnyűbb, hogy az olyan szervezetek segítségével, amilyen például a Kémek, módszeresen nevelték őket kormányozhatatlan kis vadakká, de úgy, hogy még ez sem ébresztett bennük hajlamot a Párt fegyelme elleni lázadásra. Sőt: imádták a Pártot, s mindent, ami kapcsolatban volt vele. A dalok, a felvonulások, a zászlók, a táborozások, a játék puskákkal való gyakorlatok, a jelszavak üvöltözése, Nagy Testvér imádása - mindez valami pompás sportféle volt a számukra. Minden vadság szabadon kitörhetett belőlük - az Állam ellenségei, a külföldiek, árulók, szabotőrök, gondolatbűnözők ellen. Szinte általános volt, hogy a harminc éven felüliek féltek a saját gyermekeiktől. És okkal, mert alig telt el hét, hogy a Times ne közölt volna cikket arról, hogyan hallgatott ki valamelyik kis besúgó - rendszerint "gyermekhősként" emlegették őket - valamilyen kompromittáló megjegyzést, amiért aztán feljelentette szüleit a Gondolatrendőrségnél."
"A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani - mindent. Már le is törtük azokat az eszméket, amelyek a Forradalom előttről maradtak fenn. Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülő, férfi és férfi, férfi és nő között. Senki sem mer többé bízni feleségben, gyermekben, barátban. A jövőben nem is lesznek feleségek és barátok. A gyerekeket megszületésükkor elvesszük az anyjuktól, mint a tojásokat a tyúktól. A nemi ösztönt gyökerestül kiirtjuk. A nemzés évenként megismétlődő formaság lesz, mint az élelmiszerjegyek megújítása. Az orgazmust megszüntetjük. Neurológusaink most dolgoznak rajta. Nem lesz hűség, csak a Párt iránt. Nem lesz szeretet, csak Nagy Testvér iránt. Nem lesz nevetés, csak a megsemmisített ellenség fölötti diadal kacaja. Nem lesz művészet, irodalom, tudomány. Ha egyszer mindenhatók vagyunk, nincs szükségünk többé tudományra. Nem lesz különbség szép és rút közt. Az élet folyamatában nem lesz semmi érdekes, semmi szórakoztató. Kiirtunk minden versengési kedvet. De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."
Kicsit utána olvastam wikipédián is: Eredetileg Orwell a The Last Man in Europe (Az Utolsó Ember Európában) címet adta e regényének, de a kiadója, Frederic Warburg, változtatást javasolt a nagyobb sikert elősegítendő. Orwell nem ellenezte a javaslatot.
Hát nem tudom. Nekem jobban tetszik az eredeti cím még előtte is jobban tetszett volna, de így a könyv után egyértelműen ez tetszik jobban.
Nagyon érdekes könyv volt, ajánlom mindenkinek, aki még esetleg nem olvasta. És annak is, aki igen.